Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

az állami szabályozásig akár telki állományba tartozó földeket is műveltek, de a telkes jobbágyoknál kisebb járadék kifizetésére voltak kötelezve. A Mária Terézia-féle úrbérrendezésig egyébként nem mutatható ki, hogy a Zichyek a házas zsellérek jogállását - gazdaságilag indokolható esetben - telkes jobbággyá akarták volna minősíteni. A földesúr és az uradalom gazdasági kapcsolataiba beavatkozó állami úrbérrendezés során a birtokos igyekezett a telkes jobbágyainak a számát emelni úgy, hogy a telki állományon kívül lehetőleg ne maradjon a korábbihoz képest kisebb szolgáltatásokra kötelezhető irtásterület. Az úrbéresek körében 1736-1812 között 13%-kai csökkent a telkes jobbágyok aránya, miközben emelkedett a zselléreké.

155 Ennek a folyamatnak az iránya hozzávetőlegesen egyenes vonalú lehetett, noha a földesúr érdekeivel megegyezően az 1770-1771. évi Mária Terézia-féle úrbérrendezést követően valamivel magasabbnak mutatkozott a telkes jobbágyok aránya, de elképzelhető a különnemű forrásokból származó torzítás is. A földesúri érdeket a nagyobb földesúri terheket viselő telkes jobbágyok számának növelésében azonban érzékeltetik az 1770-ben készült előzetes összeírás és a rendezés utáni állapotokat tükröző 1771. évi összeírás adatai, melyek az uradalom azonos, de nem teljes számú településeiről származnak. Az előzetes szerint az uradalom népének 74%-a volt telkes jobbágy, míg ugyanezeken a településeken az úrbéri szabályozást követően 75%-ra, az egész uradalom népét tekintve 76%-ra tehető a jobbágyok aránya. Az úrbérrendezés miatt az országban a parasztság 66,65%-a tartozott ekkor a telkes jobbágyokhoz, vagyis a telkes jobbágyok aránya közel 10%-kai volt magasabb a divényi uradalomban az országos átlaghoz képest.

156 A telkes jobbágyokhoz viszonyítva a zsellérek sokkal kevesebb pénzbeli, természetbeli szolgáltatással és robottal tartoztak földesuruknak, ami miatt a jórészt jobbágyi szolgáltatásokra épülő divényi uradalom fejének érdekében állt, hogy a rendezés után ne kevesebb, hanem lehetőleg több telkes jobbágya maradjon. Az előzetesben szereplő 936 főhöz képest több, összesen 1339 úrbérest vettek számba az úrbérrendezést követően a 41 uradalmi településen, ahol mindkét forrás, vagyis az előzetes és a rendezés utáni állapotokat rögzítő úrbéri tabella is fennmaradt. Az újonnan felírt 403 úrbéres 76%-át telkes jobbágyok, 15%-át házas zsellérek, 9%-át hazátlan zsellérek alkották. A két összeírás eltérő részletessége tehát módosíthatta a telkes jobbágyok és zsellérek arányát az uradalom területén, ami azonban arra is visszavezethető, hogy az úrbéres és a nem úrbéres gazdák besorolását is igyekezhettek a földesúri érdekeknek megfelelően megváltoztatni. (I. 6. táblázat) A Zichy-uradalomban több okhoz is köthető a telkes jobbágyok úrbérrendezést követő arányszámának emelkedése. Egyfelől azzal hozható összefüggésbe, 155 A továbbiakban is használt források a vonatkozó évekre: MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 184. No. 18. urbarialis conscriptio, 1812.; MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192,4193, 4194,4195,4196,4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások 156 Wellmann, 1979. 69. 69