Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

A korabeli Magyarországon a paraszti kezelésű szőlők háromféle területen feküdtek. Az úrbéres telki állományba tartozó belső telkeken és a külső telekhez kapcsolódó, illetve az azt kiegészítő vagy pótló kertekben található szőlőkre az urbáriumok nem róttak dézsmakötelezettséget, míg a harmadik típusú területekre, a szőlőhegyeken és síkfelületű határrészeken húzódó szőlőkre igen.

142 A bordézsmát tehát csak a dézsmaköteles területről szedték be, de az urbáriumban nem különböztették meg a tizedet és a kilencedet, egységesen dézsmáról szóltak. A bordézsma megváltására is lehetőséget adott a földesúr.

143 A gabonaféléken és szőlőn kívül más terményből nem kértek dézsmát, csupán Balassagyarmaton, az óváriaknál és a zahoraiaknál vettek számba káposztaföldeket. Az állatok közül dézsmát szedtek bárányokból, sertésekből és méhekből. A terményekhez hasonlóan az állatoknál is előfordult, hogy bizonyos településeken tized vagy kilenced, máshol mind a kettő adását várták el, ez utóbbi volt azonban az általános. A sertések esetében gyakori lehetett, hogy meghatározott mennyiségű dézsmasertést kértek, vagy az uradalom a természetbeni szolgáltatást pénzzel váltatta ki.

144 jobbágyoknak, hanem el kellett vetniük, s learatniuk a földesúrnak. Nagykürtösön külön kihangsúlyozták, hogy innen nem várnak akózabot. Az urbáriumban az akózab mellett akóbúzáról is esett szó. A sági, ságújfalui, etesi, lőrinci, abélovai, litkei, apátfalvai, szalatnyai és bolgáromi parasztoktól kizárólag akóbúzát gyűjtöttek be. Az egy házhely után járó akóbúza 2 kila volt, ugyanennyivel tartozott a fél házhellyel rendelkező két telkes jobbágy, illetve három zsellér. Nagylibercsén az akózab mellett 2 kilának megfelelő mennyiségű akóbúzát kellett a földesúr számára elvetni, s a vetőmag dupláját, azaz 4 kilát ténylegesen adni. Ilyen módon teljesítették kötelezettségüket 1659. november 9-től a divényi jobbágyok is. Két helyen említettek árpát, Kókán dézsmaárpával tartoztak, miközben a dömsödieknek nem kellett árpát adniuk. A madácskaiaktól és a dacsolámiaktól pedig abrak járt. I« Varga, 1967. 52. 143 A bordézsmás települések közé tartozott 1660-ban Alsóprébely, Zsély, Alsóesztergály, Óvár, Abélova. A régi urbáriumra való hivatkozással a lónyabányaiak a bordézsma helyett 5 forintot adtak földesuruknak. 144 Alsóprébelyen, Zsélyen, Lesten, Turopolyán, Nagyiámon, Alsóesztergályon, Süllyén, Vámosfalván, Felsősztregován, Nagylibercsén, Óváron, továbbá Felsőtiszovnyikon és Kotmanlehotán dézsmaköteles juhokat tartottak. A bárányból mind kilencedet, mind pedig tizedet szedtek Nógrád vármegyének ezen északi, hegyekkel tarkított falvaiban, kivéve az uradalmi központot, Divényt, ahol csak kilencedet kért Balassa III. Imre. Csábról, Alsóprébelyről sertéstized és -kilenced érkezett, egy-egy ártányt kértek Alsóesztergályról, Lestről, Terényről, Turopolyáról, karácsonykor pedig Szklabonyáról és Újfaluról. A brezovaiak a nándoriakkai közösen adtak egy ártányt. Egyik évben sertésdézsmát, másik évben egy hízott ártányt vagy pénzváltságot róttak Divény, Abélova, Vámosfalva, Süllye, Felsőtiszovnyik, Felsősztregova és Nagylibercse lakóira, míg a terhet a zavadaiak a lentvoraiakkal együtt viselték. A méhek után dézsmával tartoztak az alsóprébelyi, zsélyi, lesti, turopolyai, nagylámi, alsóesztergályi, süllyei, felsőtiszovnyiki, felsősztregovai, nagylibercsei, kotmanlehotai, vámosfalvi, abélovai és divényi jobbágyok. 65