Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

A földesúrnak az uradalma területén élő parasztok által megtermelt javakból kilenced járt Nagy Lajos 1351. évi dekrétuma óta.

138 A Szent István király által elrendelt egyházi tizedet a koraújkori földbirtokos nemesek is előszeretettel bérelték, mivel a bérlet ára alacsonyabb volt a ténylegesen befolyt tized értékénél. A dézsmabérlést szabályozó 1548. évi törvények már utalnak ezen a területen a földesurak erőszakos fellépésére, ekkor mondják ki, hogy az egyháziak nem kötelesek a tizedet bérbe adni, illetve a területileg illetékes földesúr előjoga más birtokosokkal szemben a bérlet megkötése.

139 Mindenesetre az egyházi tizedet már a Balassák is bérelték a divényi uradalom területén. A kilenced és a tized, azaz a dézsma azonban a Balassa és a Zichy földesurak szabályozásaiban gyakorta összemosódott, s a két kötelezettséghez tartozó természetbenieket vagy a megváltásukért adott forintokat nem minden esetben különítették el, s begyűjtésük is egyszerre történhetett.

140 A kilencedhez hasonlóan a tized behajtásának formáját és mértékét a földesurak írták elő. Mindezek fényében a földesúrnak járó szolgáltatások esetében a kilenced mellett a tizedet is figyelemmel kell követni. Balassa III. Imre idején a gabonadézsma változatos formái alakultak ki. A települések egy részében az uradalom lakossága által megtermelt gabonából kilenced és tized is járt, míg máshol csak tizedet vagy csupán kilencedet kértek. Számos helységben a termés adott évi mennyiségének arányában szedett kilenced és tized helyett állandó, a termésmennyiségtől független akógabona adását írták elő. Az akógabona mennyiségének megállapításánál mindig törekedtek arra, hogy nagyjából több év átlagos helyi gabonatermésének nagyságával legyen azonos, emiatt a fönt említett falvak esetében az akózab szorzószáma némiképp tükrözte a településenként eltérő terméseredményeket.

141 sal. Még így is az 515,13 telek után a természetbeni szolgáltatások nagyobbak voltak 6000 tojásnál, 2000 kappannál és csirkénél, 500 icce vajnál és 3000 font fonásnál. "8 Felhő, 1957. 82. 139 Zimányi, 1985.

1. 325. 140 A dézsma szó történelmileg az egyházi tizeddel azonos fogalom volt, de a feudalizmus kései századaiban a szó értelmét kiterjesztették a földesúri kilenced mint második tized megnevezésre is {Bán, 1980.131-132.). A divényi uradalom forrásadottságát tekintve elmondható, hogy nem mindig lehetett elválasztani a kilencedet és a tizedet. Mindezek miatt a dézsma szó alatt a továbbiakban a kilencedet és a tizedet is értjük. 141 A dézsmakötelezettség révén gabonatizedet és -kilencedet is adtak Zahorán, Csábon, Alsóprébelyen, Zsélyen, Bussán, Óváron, Felsőtiszovnyikon. A gabonadézsma szedésének a többi településen különféle változata alakult ki. Felsősztregován, Vámosfalván és Süllyén tizedet kértek gabonából, de földesúri kilencedet nem. Ezt a gyakorlatot követték Divényben is, de ott Balassa III. Imre adományából a tized a „parochust" illette, így a helyi tized visszaszállt az egyházra. Alsóesztergályon, Lesten, Turopolyán a gabonaneműek közül csupán a zabból nem szedtek tizedet, ezekben a falvakban azonban akózabbal tartoztak. Tized helyett csak akózabot említenek Brezován, Szennán, Felsősztregován, Nagylibercsén, Abélován, Madácskán, míg Nagyiám esetében a kilencedet váltotta ki az akózab. Az akózab 4 kila zabot jelentett házhelyenként Alsóesztergályon, Abélován, Nagyiámon, Madácskán, miközben Felsősztregován, Nagylibercsén 2 kilát. Abélován, Nagyiámon az akózabot nem kellett beszolgáltatni a 64