Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. b. A számadások

kozó. Az 1746-ban Divény urává váló Zichy I. Ferenc számadásai közül az 1749-1758 és az 1767-1782 közötti időszakokban készített iratok szintén hiányoznak. Az 1802-ig birtokos Zichy I. Zsigmond idején pedig az 1788-as évvel kezdődően tűnnek el a számadások. Érdekes azonban, hogy a számadáskönyvek a „zavarosabbnak" nevezhető évekből hiányoznak. Ez alatt nem csupán a Rákóczi-korszak hadi éveit értjük, bár ekkor is a folytonosság némileg fennmaradt, hiszen a fejedelem által kincstári kezelésbe vett uradalmat továbbra is Feja János, a korábbi tiszttartó igazgatta felügyelői minőségben.

45 Az elemzett száz esztendő alatt öt földesúr halt meg, de csak Zichy I. Imre és I. Ferenc halálának évéből maradt ránk számadás. Különösen figyelemre méltó az is, hogy minél jobban közelgett élete alkonya az egyre többet betegeskedő Zichy I. Károlynak, annál inkább fogyott a megőrzött számadások száma is, illetve az ő esetében más Zichy földesurakhoz hasonlóan szintén előfordult, hogy a beiktatásuk tájáról nem található meg ez a forrás. A kései rokona által bohémnak jellemzett Zichy I. Ádám kilenc évéből is csupán egyetlen számadás ismert. Zichy I. Ferenc esetében a hiány a zárgondnokság idejére tehető az 1750-es években, 1766 után pedig, amikor a püspök adósságait átvállaló Zichy János és István is elszámoltatta a divényi tiszttartót a nekik járó összegekről, a másik két Zichy gazdasági iratai között sem maradt fenn a Nógrád vármegyei uradalomra vonatkozó külön számadás. Mindezek ismeretében a számadások hiányát mintha inkább a gyöngébb földesúri ellenőrzéssel magyarázhatnánk, nem pedig a források megsemmisülésével vagy levéltári lappangásával. Elképzelhető azonban, hogy a XIX. században még valamennyi számadás megtalálható volt, hiszen a Zichyek levéltáráról 1872-1873 táján a következőképpen írt a számadások meglétét tételesen talán mégsem ellenőrző Shvoy Miklós: „Említésre méltó ezen gyűjtemény az által is hogy feltalálható benne az egész uradalmi pénztári számadása és pedig kezdetétől fogva napjainkig. Ez a nemzetgazdaság történetének egykor nagyon becses kútfőül szolgálhat. "

46 A tiszttartók irányító tevékenységét és adminisztrációját a távol lévő földesurak aligha ellenőrizhették hatékonyan, ami lehetőséget adott arra, hogy a tiszttartó a számadáskönyvek adatait manipulálhassa. A hűtlen kezelésre maguk a számadáskönyvek is bizonyítékul szolgálnak. A pénzbevételeket és -kiadásokat a korszak folyamán mindvégig hol részletesebben, hol nagyobb vonalaiban jegyezték le, majd az összbevételt, az összkiadást, valamint az uradalom kasszájában maradó adott évi maradványt számszerűsítették. Ha összevetjük a főösszegeket és összeadjuk a különféle tételeket, akkor azok sok esetben nem egyeznek meg. Természetesen kisebb számolási hibákra is gyanakodhatunk, amikor az eltérés a 10%-ot sem érte el, de a nagyobb arányúak már a gazdasági machinációk ékes lenyomatai. (V. 1. táblázat) A bevételek esetében csupán kivételes években mutatkozott 10% fölötti eltérés. A bevételeknél a ténylegeshez képest számottevően eltérő főösszegek kerül45 MOL A Rákóczi-szabadságharc levéltára G. 16.

1. 2. d. 311. o. 46 Shvoy, kb. 1872-1783. 268. 32