Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. b. A számadások

tek az 1691., 1713-1714., 1735., 1743. évi számadáskönyvekbe, ami a bevételeket 12-45%-kal a ténylegesnél nagyobbnak mutatta, az 1687-es esztendőben pedig 16%-kai kisebbnek. Miközben a bevételeket általában nem kívánták kisebbíteni a ténylegeshez viszonyítva, addig a kiadásokat 1747-1748-ban 35-37%-kal „csökkentették". Meglepő ellenben az a sok évben jelentkező tendencia, hogy a kiadásokat nagyobbnak mutatják be a valódi helyzetnél. Az eltérés a XVII. században két és félszer is nagyobb lehetett, de a következő században is egészen 1766-ig a „tévedés" mértéke gyakorta mozgott a 22-56%-os sávban, sőt 1731ben a 78%-ot is elérte. (1. ábra) A pénzügyi helyzet szándékos, nagymértékű elferdítése miatt a tiszttartó által megállapított év végi maradvány általában a valósnál kisebb volt, s ezt a maradványt vitték át Zichy I. Károly haláláig a következő évre, azt követően pedig a maradvány már egyáltalán nem jelent meg a következő esztendő számadásaiban. Kivételesnek tekinthetjük az 1746-os évet, hiszen ekkor a negatívumot felnagyította a tiszttartó, illetve az 1766-os évi számottevő maradványból kreált nagyfokú eladósodást. Nem nehéz kitalálni, hogy a tiszttartó által papíron leapasztott maradék pénz és a tényleges maradvány közti különbözet, vagy akár a teljes megmaradt pénz nem a földesúrhoz vagy uradalmához, hanem a tiszttartó zsebébe vándorolt. A források 1717-1731 között igen alkalmasnak mutatkoznak az ilyen módon „elfolyt" pénzek nagyságának vizsgálatára. Ekkor az előző évi tényleges maradvány, valamint a következő évben feltüntetett maradvány közti eltérés 528,26-3009,09 forint között mozgott, vagyis az uradalom éves összbevételeinek 8-47%-át tüntette el ilyen módon a sikeres csalások miatt vérszemet kapó tiszttartó. A pénzügyi torzítások azonban nem csupán a tiszttartó anyagi előnyei érdekében történtek, hanem a veszteségek földesúri szemek elől való elfedésére is szolgáltak. A tárgyalt 100 év során 11 évben fordult negatívra a pénzügyi mérleg, ez 1000 forint alatti negatívumot jelentett 1689,1704,1735,1743,1746,1759, 1764 folyamán, az 1000 forintos határt átlépte 1714,1760 táján, illetve 9000 forint körüli értéket vett föl az 1747-1748. évi számadáskönyvekben. A tiszttartóknak azonban - az 1740-es évek második felének kivételével - sikerült földesuraik előtt látszatra egyensúlyba hozni a bevételt és a kiadást, az 1747-1748-as számadásokban pedig jócskán lefaragni a túlköltekezés jeleit. A tiszttartók tehát úgy gondolkodtak, hogy noha lejegyzik a bevételi és a kiadási tételeket, de azt a földesurak nem fogják újra összeadni, s csak az általuk közölt főösszegeket fogják megnézni és elfogadni. (2. ábra) A számadáskönyvek még egy kérdést vetnek fel: a mindenkori tiszttartó valamennyi ténylegesen be- és kifolyó összeget, természetbeni javat bevezetett-e a számadásokba. A kérdés vizsgálata meglehetősen bonyolult, amelynek során a részletesség, s ezzel összhangban a hitelesség problémakörét kell elemeznünk. A divényi uradalom számadásai a tárgyalt száz év folyamán eltérő részletességűek voltak, mind a pénz, mind a természetbeniek mozgását tekintve. Az 1743-as évvel bezárólag a számadáskönyvek igen részletes és figyelemreméltóan sokrétű adatokat közölnek az uradalom gazdasági életére vonatkozóan. A 33