Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
Összegzés
nagy értéknek számított. Az uradalom erdeit 1735-től két vadász járta, de az úrbéri kötelezettségekből ítélve jelentős lehetett az uradalom népének vadászata is. A divényi uradalom településeit érintő folyóvizek a szállítás fontos útvonalai voltak, számos malom épült a partjukra, mindenképpen fontos lehetett azonban a halászat, hiszen halakat nemcsak az uradalom lakossága foghatott ki, hanem az uradalom halászai is. A Zichyek Nógrád vármegyei birtokán az uradalom családfői döntően falvakban éltek, s elsősorban mezőgazdasági tevékenységet folytattak, mégis a Zichyek alatt figyelhető meg az urbanizáció fokozódásának, az iparosodás fellendülésének mérsékelt folyamata is. A Zichyek Nógrád vármegyei birtokának pénzfizető iparosai a XVIII. században főként a divényi uradalom mezővárosaiban éltek. A losonci ipar fejlődése gyakorlatilag nem a Zichy földesurak érdeme lehetett, hiszen Losoncnak csupán egy töredékét birtokolta a család, s a Zichyek megjelenése előtt is a vármegye fontos ipari és kereskedelmi központja volt ez a mezőváros. A Zichy földesurak iparpártolása, a mesteremberek letelepítésére irányuló törekvése azonban minden bizonnyal érezhető lehetett a Zichyek előtt elnéptelenedett Divényben. A divényi ipar hanyatlása a zárgondnokság idejére tehető, amikor Balassa Pál bérelte az uradalmat, ezt követően az iparosok létszáma Divényben még a XIX. században sem érte el az előző század közepének értékeit. A zárgondnokság alatt, vagyis az 1750-es évekbeli Balassa-féle bérlet idején Balassagyarmat divényi uradalom területére eső felében is a korábbiakhoz hasonlóan emelkedett az iparosok száma, de ennek üteme némileg elmaradt az előzőleg megfigyelhetőtől. A mezővárosok közül a legiparosodottabbnak a losoncit, a legígéretesebben fejlődőbbnek a balassagyarmatit tarthatjuk, míg a divényi ipar a XVIII. század közepe után inkább a stagnálás, a hanyatlás jeleit hordozta magán. Az uradalom legnagyobb részén, vagyis az északi, a mezőgazdaság számára kedvezőtlen viszonyokkal jellemezhető, terméketlenebb területek falvaiban lakók fakitermeléssel, fafeldolgozással, fazekasipari termékek előállításával próbálták kiegészíteni és biztosítani megélhetésüket. Nem csupán a jobbágyok, hanem maga az uradalom is foglalkozott sör- és pálinkafőzéssel, az utóbbi Zichy I. Károly idején indult meg. Az uradalom kocsmáiban eladott szeszes italok az uradalmi bevételek jelentős részét alkották. A jól jövedelmező főzőházakkal szemben a kisebb jelentőségű pintérműhely és téglakészítő üzem megjelenése a XVIII. század közepére, illetve végére tehető. Az uradalom alkalmi munkájuk után fizette a kézműveseket, valószínűen nem volt szükség a folyamatos munkájukra, közülük csak a pintérek és a kovácsok váltak fizetett uradalmi alkalmazottakká. A földesúri kezelésben tartott ipari tevékenységek mellett azonban említésre méltóak a földesúr által bérbe adott ipari üzemek is, ezek közé tartozott az uradalom területén lévő mészárszékek közül néhány, amelyek az uradalom tulajdonában voltak. A birtok területén sűrű malomhálózat alakult ki, de az uradalmi malmokban dolgozók sem fizetett uradalmi alkalmazottak voltak, hanem bérlőként munkájuk után pénzzel és természetbeniekkel tartoztak a központnak. A molnárokhoz hasonlóan az uradalom területén létesített üveghuták bér248
