Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

forintot is átlépte 1787-ig. Megjegyzendő azonban, hogy Zichy I. Imre halálának évében, vagyis 1746-ban és Zichy I. Ferenc senior 1783. évi elhunytakor számottevően leapadt a valamilyen formában a földesúr számára adott pénz. Az 1734es évvel kezdődően 1745 és 1746 kivételével a földesúri jövedelem 1,58-4,67szer magasabb volt a működési költségeknél. Ha a nyereséget adó években a földesúri jövedelmet leszámítjuk az uradalom nettó bevételeiből, akkor még mindig marad kisebb-nagyobb összeg az uradalom kasszájában, amely néhány 100 vagy 1000 forint maradványpénzt eredményezett egy-egy esztendőben, 1745-ben viszont majdnem 10 000 forintot is.

561 A tiszttartók arra törekedtek, hogy 1743-ig a részletes kimutatásokban a bevételekkel ellentétben a kiadások főösszegét nagyobbnak mutassák uruknak a részletezett kiadások tényleges összegéhez képest, így a bevételek jó részét eltitkolták. A kiadások után a tiszttartó nem mutatott ki tehát nagyobb maradványt, bár olykor ténylegesen jelentős összegek maradhattak az uradalom kasszájában.

562 Jellemző volt az is a vizsgált száz év során, hogy a ténylegeshez képest kisebbített, nem számottevő nagyságrendű maradvány egy részét vagy teljes egészét a következő évi számadásba nem vitte át a mindenkori tiszttartó. Az 1743-as esztendőt követően, amikor a számadáskészítés során mellőzték a bevételi és kiadási tételek részleteit, a főösszegek torzítása helyett elégnek bizonyulhatott a lopás elfedésére az is, ha már a számadások vissza nem követhető, nagyobb tételeiben eltitkolták a haszon bizonyos, nem ismert hányadát. (V. 1. táblázat) Ne gondoljuk azonban, hogy korszakunkban szokatlan lehetett az uradalmi tisztviselők hivatali visszaélése, s az kimondottan a divényi uradalomra koncentrálódhatott. Csak a Zrínyi-Frangepán nagybirtok 1674-1675. évi jószágigazgatójának váltását említve elmondható, hogy az új és a régi jószágigazgató egymásnak ellentmondó jelentéseiből arra lehet következtetni, hogy „Ez nem csupán a bevételek elhallgatásáról árulkodik, hanem azt is jelzi, hogy mindketten elidegeníthettek egy s mást saját hasznukra".

563 A tiszttartói lopások miatt „elfolyt" pénzek a korszak folyamán számottevőek lehettek, ami felveti a hatékonyság kérdését is. A leghatékonyabban gazdálkodó uradalmak a középbirtokosi uradalmak voltak, melyek 5-6000 holdon húzódtak, területük egy-két szomszédos faluból állt, s az uraság a birtok közepén lakott.

564 Mindez azonban nem volt jellemző a hatalmas divényi uradalomra, hi561 Feja János tiszttartó idején, vagyis a korszak elejétől a szabadságharc végéig ezek az összegek a nettó bevétel 51-95%-át is elérték. Az 1713-1721 között hivatalban lévő Mikulai Mátyás tiszttartóságakor 6-57%, Koszticzki Benedek ideje alatt 1731-ig 27-75%, Ocsovszki Ádám irányítása alatt 1734-1738 között 7-18% volt ez az arány, míg a legnagyobb értékű 1745-ös esztendőben, Hegy esi János számadásában 86%-os, továbbá 1761-1787 között 0-14%-os lehetett. 562 Az 1715-1741 közötti időszakban a Zichyek lébényszentmiklósi uradalmában is hasonló lehetett a helyzet, hiszen ott sem mutatkoztak jelentősebb maradványok az adott évek végén. (Kállay, 1980. 92.) 563 Erceg, 1997.101. 564 Kaposi, 1991.178. 240