Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

szén csak a jobbágyi kezelésű szántó közel 11 000 holdon terült el Nógrád és Hont vármegye egymástól olykor igen távol fekvő településein a Mária Teréziaféle úrbérrendezés idején, s a földesurakat több 100 kilométer távolság választotta el birtokuktól. Az uradalom hatékonyságának változó mértékű, de mindenképpen alacsony voltát elsősorban a gazdaságirányításban való visszaélések idézhették elő, amelyre lehetőséget adott az a tény, hogy a Zichy földesurak a divényi uradalmuktól távol éltek. A földesúri vagy megbízotti ellenőrzés csaknem teljes hiánya és eredménytelensége az uradalmat irányító tiszttartókat lopásra ösztönözte. Már az „elfolyt" pénzek nagysága is rámutat a divényi uradalom gazdálkodásának nem túl hatékony voltára. A Zichy I. Ferenc idején föllépő túlköltekezések talán mérséklődtek vagy nem is alakultak volna ki, ha például nem lettek volna olyan jószágkormányzói túlkapások, mint Pamhakkel idején. Csak az 1763-as évben Pamhakkel jószágkormányzó 57 akó jó bort cserélt rosszra, az előbbit megtartotta magának, míg az utóbbi került kocsmáitatásra. Néminemű ellenszolgáltatásért Pamhakkel engedte továbbá, hogy Divény, Bússá, Zsély és Balassagyarmat lakói az uradalmi kasszába, magtárba ne adjanak cenzust, dézsmát, illetve az utóbbi három településen halászati bér kifizetése helyett ingyen halásszanak. A majorosnak például a jószágkormányzó évente elengedte a tejbérleti pénz felét, aki ezért minden tejet a jószágkormányzó konyhájára vitt. A majoros a tejet „a gyönge bornyúktúl is ell szokta fejni, ki miatt az hornyuk is ell szoktanak veszni", így történt ez az 1763-ban született 16 borjúval, mindahány szopós állat elhullott. Természetesen a más uradalmi alkalmazottak fizetésébe járó vaj sem készülhetett el. A jószágkormányzó tűrte azt is, hogy a majorosék a baromfiakat „búza hordás, nyomtatás, és asztagokba kint álló más féle jószágokban is szana szét bocsállyák, s nagy károkat tesznek. "

565 A pénzügyi visszaélésekhez tehát termelési, gazdálkodási anomáliák is kapcsolódtak, amely valószínűleg nem csupán a jószágkormányzóhoz, hanem - kisebb-nagyobb mértékben a tiszttartókhoz is köthetőek lehettek. Nem kapnánk azonban hiteles képet a divényi uradalom gazdálkodásáról, ha csupán a hatékonyságot gátló tényezők kerülnének előtérbe. Az uradalom területének iparát tekintve a Zichyek idejét jellemezte például a kézművesek nagyszámú megjelenése Divényben és Balassagyarmaton, a divényhuttai üveghuta termelésének beindítása, az uradalmi pálinkafőzés megindulása, a szeszfőzés fellendülése a Rákóczi-szabadságharcot követően, illetve az uradalmi téglakészítés a XVIII. század második felében. Zichy I. Károly 1717-ben két borjút adott a majorba, ami bizonyítéka annak, hogy a Zichyek törődtek az allodiatúra kérdésével, azon belül pedig a megfelelő minőségű és fajtájú állatállománnyal. Mindemellett ekkorra tehető a paraszti gazdálkodás regenerálódása, az uradalom népességének növekedése. Ez ugyan az egész országra jellemző volt, de 565 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 191. Jelentés Pamhakkel jószágkormányzó lopásairól, 1763. 241