Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

lom számára. 555 Mindezek után elmondható, hogy a tizedbérlet a divényi urada­lomnak is meglehetősen jó üzlet lehetett. (V. 4. a. 1. táblázat) (10. ábra) A majorság elsősorban nem piacra termelt, főként az uradalom önellátását szolgálta, így a majorságból eredő pénzbevétel - az önellátáson túl értékesített ­termények és állatok, illetve állati eredetű termékek árát jelentette csupán. A majorság jelentősége így jóval túlmutatott a pénzbevételeken, noha nem szabad elfelejteni, hogy az uradalom által eladott termékek egy része származhatott dézsmából is. A majorsági bevételek nagyobb része a XVII. század végén három évben az állatok értékesítéséből, másik három évben a termények eladásából eredt. A XVIII. század folyamán általában a termények értékesítése volt megha­tározó, ám az 1721-1731 közötti években, vagyis akkor, amikor a majorsági be­vételek hanyatlottak a szárazság következtében, az állatokból eredt nagyobb összeg, bár az 1720-as években az állatok eladásából származó pénzek is meg­csappantak. Megemlíthető itt, hogy a jobbágyi gazdaságokat is megviselte az 1720-as években jelentkező szárazság, amelynek hatására a földesúr 1725-1731 között a jobbágyi eredetű pénzjáradékok 4-12%-át is elengedte. Az uradalmi magtárban ráadásul több 100 kila gabona vált ekkortájt a kártékony rágcsálók prédájává vagy száradt be. A rétek nem adtak szénát, ezért több majorsági állat is elpusztult, s az 1726. évi tűz is megtizedelte az állatállományt. Az állatokból eredő bevétel az 1760-as években kezdett megerősödni, s az 1787-es esztendőre 3118 forint bevételt hozott, amikor a termények eladásából 5887 forint, illetve az 1766. évi maximum idején 10 027 forint keletkezett. 556 (11. ábra) A majorság működése azonban kiadásokkal is járt, amelyek az 1743-as esz­tendőig követhetőek. A majorsági kiadások döntő része a fizetésekből és mun­kadíjakból állt, rendszeresen sor került a felszerelések viszonylag nagy kifizeté­sekkel járó beszerzéseire, némely évben pedig majorsági épületekre is költöttek néhány forintot. Az 1735-ös esztendőben 8 forintot adtak ki szőlővesszőkre, de a többi évben a források nem utalnak arra, hogy az uradalom vásárolt-e major­sági termesztéshez szükséges szőlővesszőket vagy akár vetőmagot. A majorra fordított összkiadás eközben sohasem érte el a 200 forintot. A majorság jövedelmezősége 1687-1743 között vizsgálható, hiszen a major­ság működtetésére adott pénzek csupán 1743-ig különíthetők el, amely alatt a 555 A jószágkormányzó 1723-ban 242,70 forintért bérelte az uradalomtól a tizedet, s az ura­dalmi kasszába ezen felül 132,30 forint került tized címén, miközben a váci püspöknek 215,52 forintot fizettek, ami után 159,48 forint maradt az uradalom pénztárában. 556 A termény elsősorban gabonát jelentett, amelynek egy része dézsma eredetű lehetett, de a tendencián ez sem változtathatott számottevően a majorság vetőmag-felhaszná­lásából ítélve, talán csak a szabadságharcot követő években. A majorsági vetőmagot tekintve a XVII. század végi mennyiséget a szabadságharc után lassan növekvő érté­kek csak az 1734-es évben érték el, ennek kétszerese lett viszont az 1759. évi. A major­szántókat az 1759-1765 közötti esztendőkben kiterjeszthették, hiszen a majorsági ve­tőmag felhasználása megduplázódott, amelynek eredményeként több gabonát értéke­síthetett az uradalom, ennek következtében a majorság jelentős bevételt eredményez­hetett az 1766-os esztendőre. 232

Next

/
Thumbnails
Contents