Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

A joggal kapcsolatos kiadások A majdnem minden évben kimutatható jogi kiadások igen mérsékeltek voltak az elemzett számadáskönyvekben, 1734-től kezdve azonban néhány évben 100 forint fölé emelkedett az erre a célra áldozott pénzek nagysága, a legnagyobb összeggel pedig 1748-ban találkozhatunk, amikor 575 forintot fizettek ki. A joggal kapcsolatos kiadások eredete nagyon sokrétű volt, ezek közül azonban nem mindent jegyeztek le, s azt is csupán 1743-ig. Az ingatlanvásárlásokkal párhuzamosan a jogi kiadások egy része is a korábban az uradalomhoz tartozó települések visszaszerzését szolgálta, minderre példa 1718-ban a Balassákkal való jogi vita költsége. Az uradalom 1722-ben Mocsáry Ferenccel folytatott pert Ludány rétjéért, 1725-ben özvegy Csókainétól kívánták megszerezni Endrefalvát, majd 1734-ben Balassa III. Imre eredeti okiratai a divényi uradalom Hont vármegyei birtokairól is kiadási tételekként jelentek meg. Ezek közül csak az utóbbi ügy költsége tekinthető jelentősebb összegnek, az is mindössze 38 forintját emésztette föl az uradalomnak. A joggal kapcsolatos kiadások másik részét a földesúri bíróságnak, az úriszéknek az uradalmi parasztok egymás közti vagy a földesúr és a jobbágyok vitás ügyeiből fakadó kifizetései alkották, amelyek között többféle ügy is szerepelt. A magyarul levelező, római katolikus vallású Zichy családbéli földesurak kezébe egy zömében szláv ajkú, vallását tekintve részben katolikus, részben A kocsmába a boroshordókhoz lopót, s a szeszes italok kiárusításához mérőedényeket vett az uradalom, ám az italhoz köthető felszerelések elsősorban a sörfőzést szolgálták. A divényi ser- és pálinkafőzőházakba, 1743-ban már a zsélyi főzőházba is vásároltak sör és pálinka tárolására szánt edényeket, hordókat, s természetesen a ser-, illetve a pálinkafőzéshez nélkülözhetetlen edényeket, valamint a sör szűréséhez lenvásznat. A divényi sernevelőház belseje is leégett az 1726-os esztendőben, amelyet azonban hamarosan helyreállítottak, pótolták a különféle felszereléseket. A malomfelszerelés gyakorlatilag a malomkövet jelentette, ám malomkerékről és nagy kötélről is történt említés a tárgyalt korszakban. A felszerelések a divényi, podrecsányi, szennai, vámosfalvi és felsőludányi malmokba kerültek. Az íróeszközöket elsősorban a tiszttartó, másrészt a kulcsár használatára szerezték be. A papír ára azonban általában a tiszttartó vagy a kulcsár fizetésébe már be volt építve, s nem sokszor szerepelt külön kiadási tételként. Az íróeszközöket a papír mellett a tinta és az írótábla jelentette. A világításra kiadott pénzeket gyertyákra és mécsesekre fordították. A kiadásokból lehet követni némileg az uradalom besötétedés utáni életét is, hiszen sötétben is kellett etetni a hízó sertéseket vagy az illési vágóökröket. A világításra azonban leginkább a kocsmák pincéiben volt nagy szüksége a kocsmárosoknak vagy a borok és más italok állapotát ellenőrző kulcsároknak. A kútfelszerelés a XVII. században két vödröt és láncot jelentett. A divényi uradalomban bútorokra alig költöttek, s néhány asztal és az 1714-ben a gácsi asztalostól beszerzett, az uradalom levéltárába szánt ládikó kivételével nem mutathatóak ki a számadáskönyvek segítségével a különféle épületek berendezései. Mindezeken kívül egyéb, máshova nem besorolható (például 1713-ban kenyérdagasztó teknő, az 1734. évi balassagyarmati téglakészítéshez vásárolt három kapa), vagy nem ismert (pl. „különféle eszközök, portékák") felszerelésekért is kiadott némi pénzt az uradalom. 216