Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. b. Az uradalom működési költségei

evangélikus, kis mértékben református lakosságú terület került.

544 A Zichyek megjelenésével megindult a terület rekatolizálása, amelynek eredményeként Kajali Pál nótárius 1688-1691 között többször is eljárt a protestánsok ellen, ám az összes többi kiadás jobbára gazdasági jellegű lehetett. Az úriszék 1713-1728 között több ízben szökött jobbágyok ügyét vizsgálta ki, az utolsó évben a Zólyom vármegyébe szökött divényoroszi jobbágyokról döntöttek. A XVIII. század első harmadából ismert a földesúri és egyéb terhek elől való elszökés, amit országos hatályú törvényekkel próbáltak ekkortájt megakadályozni, hiszen az ország északi részéről számos jobbágy szökött az ország középső, déli része felé, noha jelen esetben a divényorosziak észak felé vándorolva próbáltak helyzetükön javítani.

545 Természetesen nem csupán a divényi uradalomból szöktek meg jobbágyok, hanem más Nógrád vármegyei uradalomból is, hiszen 1711-1720 között Nógrád vármegye szökevény listájára került az akkori népességének hozzávetőleg 2,5-3,5%-a.

546 Az uradalom településeinek egymás közti, illetve nem az uradalomhoz tartozó helységekkel való viszálya is az úriszék elé került. Az előzőre példaként hozható a Dobrocs és Vámosfalva közti ellentét 1692-ben, az utóbbira pedig a rózsalehotai asszonyok egy gyetvai ember elleni panaszának kivizsgálása 1694ben. Az úriszék hatáskörébe tartozott továbbá a földesúr érdekeinek képviselete a jobbágyokkal szemben, még ha azok nem is voltak birtokának lakosai, amint az 1717-ben előfordult, amikor az alsóludányiak nem akartak sertéstizedet fizetni az uradalom felsőludányi erdeiben történő makkoltatásért. Az úriszék elé kerülő ilyen vitás kérdések rendezése általában néhány forintba került. Az uradalom költségesebb ügyei közé tartozott a budalehotai uradalmi malom ügye, amelyet tugári lakosok semmisítettek meg 1734-ben, s amelynek jogi úton történő rendezése 134 forintba került. A tizedbérlés A tized bérléséért a divényi uradalom rendszeresen változó, ám egyre inkább növekvő nagyságú összegeket fizetett ki a váci püspöknek. Az elemzett száz esztendő folyamán a tizedbérlet 92 forintról 1638 forintig emelkedett. A szabadságharc idején nem fizették a tizedbérletet, s az 1711-1713-as számadáskönyvben is csupán 1,75 forintos tételként jelentkezett ez a kiadástípus. Zichy I. Imre 1746. évi elhunytakor egyáltalán nem mutatható ki a bérlet kifizetése, Zichy I. Ferenc halálának évében, 1783-ban pedig csupán 0,06 forintot adtak. A tizedbérletet 1735-ig az uradalom Nógrád vármegyei birtokai, azt követően pedig az újonnan megszerzett Hont vármegyei települések után is kifizették, ez és az uradalomhoz ekkor kerülő területek miatt a korábbiakhoz képest látványosan nagyobb bérleti díj terhelte ekkortól az uradalmat. 544 Az uradalom népességének vallási és etnikai összetételére vonatkozik: „Magyarország 1773-ban készült hivatalos összeírása". ^ Wellmann, 1979. 29-33. ™ Barta, 1996. 39. 217