Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)
ján. 474 (VI. 25. 1-3. táblázatok) A borkészítés melléktermékét, a borseprőt részben a pálinkakészítés során használták fel, részben pedig a serfőzőnek adták. 475 (VI. 28.1-3. táblázatok) Az uradalmi serfőzők állították elő a sört, amit ugyancsak a birtok számos kocsmájában való eladásra készítettek. Az uradalmi kocsmákban el nem fogyó mennyiséget általában már a serfőzdében pénzzé tették a sör romlandósága miatt, hogy elkerüljék a nagyobb veszteséget. A borhoz hasonlóan a földesúri és a fizetési célból elkülönített sör csak másodlagos szerepű volt. 476 (VI. 26. 1-3. táblázatok) A pálinkát az uradalmi alkalmazásban álló pálinkafőző készítette, ami474 A bor 1714-1743 között jelent meg a számadáskönyvekben, mennyisége a kezdő évi 127 cseberről 1738-ig 2077 cseber fölé emelkedett. Az uradalom évente 78-733 cseber bort vásárolt. A vásárolthoz képest a dézsmabor jelentősen kisebb volt, sőt 1731-ben nem is volt kimutatható. Általában 21 csebernél kevesebb dézsmabor keletkezett, amely azonban 1715-1716, illetve 1733-1743 táján 88-155, illetve 292-499 cseber lett. A majorsági szőlőből 1733-tól 87-161 csebernyi bort tudtak készíteni. Az előző évi bor mennyisége 1717-től egyre nőtt, s 1738-ban 756 cseber bor maradt meg így. A borkészlettel együtt a különféle módon kiadott bor mennyisége is emelkedett, az 1738. évi bor kiadás már megközelítette az 1026 csebret. A földesúr a legtöbb évben legföljebb 14 cseber bort igényelt, mind több bor fogyott el azonban a kocsmáitatás révén, amely utóbbi az 1730-as évek végén a 967 csebres határt is átlépte. A kocsmáitatás mellett eladott bor azonban csak 6-10 csebert tett ki 1727-ben és 1730-ban, míg 1722-ben 5 cseber borért vásároltak más terméket. A birtok alkalmazottai számára is adtak ki bort 1716-tól a fizetések természetbeni részében, ami a kezdő évben 20, utána pedig 6-10 cseber lehetett. A készlet nagyságával a veszteség mértéke is együtt növekedett, ám sosem lépte át az évi 51 csebres nagyságot. A készletből leszámítva a kiadást a maradék bor 275 cseber mennyiség alatt növekedett 1734-ig, azt követően pedig 430-1052 csebres sávba került. 475 A borseprőt 1714-1738 között nem minden évben jegyezték le, de a vizsgálható években 17-230 cseberről adtak számot. A bevételhez képest a kiadást kevésbé vezették, de az adatokból és a szöveges utalásból arra következtethetünk, hogy egy részét pálinkakészítés során használták fel, míg a másikat a serfőzőnek adták talán természetbeni fizetségként. A borseprő esetében törekedtek arra, hogy mihamarabb fölhasználják, így nem vittek át a következő évre borseprőt. 476 Az uradalom maga állított elő sört 1711-1743 között, bár négy esztendőben 3-51 csebres vásárlás is megfigyelhető volt. A készlet ingadozva növekedett, az 1731-es évvel bezárólag 512 cseber alatti, majd utána 744-1200 csebernyi sörrel rendelkezett az uradalom. A földesúr számára rendelt sör 1743 kivételével minden évben feltűnt, de a 24 csebres mennyiséget nem haladta meg. A kocsmáitatásra kerülő sör azonban kiemelkedően magas volt, 1731-ig legföljebb 382 cseber, 1734-től pedig 744-1200 cseber. Az 1714-1731 közötti időszakban a kocsmáitatáson felül 10-262 cseber eladott sörrel is számolni kellett. Az 1729-es és az 1731-es években a cserében 2-12 cseber sörrel is részt vettek. A fizetésbe rendszeresen került 12-36 csebernyi sör is. A 13 csebres mennyiséget el nem érő sörveszteségről csak néhány évben számoltak be. Az összes sörkiadás, vagyis az uradalom által különféle módon felhasznált sör mindent egybevetve kevesebb volt 528 csebernél 1731-ig, később pedig 744-1200 csebret tett ki. A bevétel nagyobb lehetett az 1716-os és az 1743-as években, mert 60-230,75 cseber sörrel haladta meg a sörkiadás a készletet. 182
