Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)

Az állattartás velejárója volt a majorságban képződött gyapjú, irha és bőr, amit az uradalom nem használt föl, nem épített rá feldolgozóipart, mint azt a későbbiekben a Forgách család a közeli Gácson tette, hanem eladta.

471 (VI. 14.13. és VI. 19.1-3. táblázatok) A majorságban előállított vaj és sajt csak a Rákócziszabadságharcot követően nem elégítette ki az uradalom szükségleteit, amely miatt a puszta telkek használatáért és legeltetésért is tejterméket kértek. A tejtermékeket a földesúr, továbbá az uradalom alkalmazásában állók számára és értékesítésre készítették.

472 (VI. 20.1-3. és VI. 21.1-3. táblázatok) vaddisznót lőtt le a vadász és egy divényi szabados, továbbá 1730-ban 40,1735-ben 10 állatot vásároltak. A földesúrhoz kerülő 60-220 állatból álló konda után megmaradó vaddisznókat pénzzé tették, 1722-től majdnem minden évben 8-43 vaddisznót adtak el. A kiadások után csupán 1734-ben maradt az uradalomban 69 vaddisznó, de számolási hibára következtethetünk 1715-1719 között, amikor 1-30 állattal meghaladta a kiadás a bevételt. 471 Az 1713-1743 között lejegyzett gyapjú mennyisége követte a juhszám alakulását, a kezdő évben 1,5 mázsa volt, egyébként pedig 4-5,4 mázsát tett ki az 1721-1731 közötti legfeljebb 2 mázsás értékektől eltekintve. A gyapjúbevétel nagy része nem az előző esztendőben, hanem az adott évben keletkezett, s szinte minden évben eladták a teljes gyapjúkészletet. Az elpusztult állatok bőrét, irháját a tiszttartó 1715-1743 között jegyezte le. A jobbára juh, kecske, kisebb mértékben szarvasmarha tetemekről származó bőrök, irhák száma az 1725-ös elhullás idején volt a legnagyobb, 133 darabot kitevő. A hajdúknak egy bőrt adtak 1734-ben fizetségként, de két év kivételével minden megmaradt bőrt és irhát eladott az uradalom. 472 A tejtermékek közül a vajról 1688-1743 között vezettek számadást. A vaj kizárólag az uradalom majorságából került ki az elemzett időszakban, kivéve az 1713-as évet, amikor néhány iccét adtak puszta telek használata, illetve legeltetés után, ugyanekkor némi vajat is vásároltak, s csak három esztendőben maradt kis mennyiségben előző évi vaj is. A vaj juhok és szarvasmarhák tejéből is készülhetett, bizonyíthatóan a legtöbb 1734-ben, amikor a majorban 354 icce vajat állítottak elő. A vaj legnagyobb részét, 281555 iccét a földesúr számára készítették, de az 1715-ös és az 1734-1743 közötti években a fizetések természetbeni részébe is került 20-280 icce vaj, sőt ekkor még az uradalom is értékesített belőle 12-1000 iccényit. A vajból általában néhány 100 icce, de 1715-ben 1555 icce is elfogyott. A maradvány értékeit figyelve elmondható, hogy a vajbevételt a tiszttartó nehezebben követhette, hiszen 1688-ban, 1691-ben és 1715-ben a kiadások a bevételeket 28-1440 icce mennyiségben meghaladták, amely miatt feltételezhetjük, hogy több évben a vajkészlet nagyobb lehetett. A vaj után egy évvel a sajt is megjelent a számadáskönyvekben. A sajt a másik tejtermékkel egyezően gyakorlatilag majorsági eredetű volt, noha 1689-ben 100 font sajtot vásároltak, és 1713-ban nem csupán vajat, hanem sajtot is adtak a gyetvaiak legeltetésért. Megjegyzésre érdemes, hogy Zichy I. Károly számára több ízben is vásároltak juhsajtot, de ez nem jelent meg a könyvelésben a bevételeknél. A vajhoz képest lényegesebb eltérés, hogy az előző évből maradt sajt szinte minden esztendőben feljegyzésre került, sőt 1691-1692 folyamán az összes sajtot tavalyinak minősítették. Az uradalom sajtkészlete 1689-1692 táján 100-550 font volt, a Rákóczi-szabadságharc után pedig 1220-2350 font, ha nem számítjuk az 1713-as évi 14, illetve az 1725. évi 26 fontos mennyiséget. Az 1694-es évben nem ismert a készlet nagysága, csak a különféle célra kiadott sajt mennyisége. A földesúr sajtjövedelme a XVIII. században vált rendszeres180