Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)

Az uradalmi méhészet nem volt jelentős. Noha a kaptárok eladása a XVIII. század folyamán fokozódott, minden bizonnyal a méheket azért tenyészthették, hogy az uradalom mézszükségletét kielégítsék.

468 (VI. 18.1-3. táblázatok) A majorsági baromfiak tartása mögött mindenekelőtt az a szándék állhatott a XVII. században, hogy hússal, esetleg tojással lássák el a földesúri konyhát, bár jelentős volt a baromfiak értékesítése is.

469 (VI. 22.1-3. táblázatok) Az uradalom azonban nem csupán háziállatokkal, hanem vadakkal is gazdálkodhatott, amint azt 1714-1738 között az őzek és vaddisznók esetében láthatjuk. A vadak döntő hányada az úrbéres szolgáltatások révén került az uradalomhoz, nem volt számottevő ezen a téren az uradalmi vadászok és szabadosok munkája. Az őzeket és a vaddisznókat a földesúr céljaira fordították, de az uradalom értékesítette a földesúri igényt meghaladó számú állatokat.

470 (VI. 23. 1-3. és VI. 24.1-3. táblázatok) den esztendőben, 1725-ben és 1729-ben viszont 73, illetve 104 sertést értékesített az uradalom. A fizetések természetbeni részébe rendszeresen néhány sertést is adtak, s bár 1729-ben 23 állatot fizettek ki, az alkalmazottaknak kiosztott sertések száma általában nem lépte túl a 10-et. Természetesen sertések is pusztultak el, az állományhoz képest a veszteség jobbára csupán néhány százalékos volt évente, a 17%-ot csak 1714ben haladta meg, amikor 33%-os lett. A kiadások leszámítását követően az uradalom kondája 27-132 sertésből tevődött össze. 468 Az uradalom méhekből 10-46 kaptárnyit tartott 1687-1719 között, amelyhez hozzáadták az 1691-1694-es években a 12-20,1715-1717 között pedig a 6-10 kaptárnyi szaporulatot is. A tizedből majdnem minden évben legföljebb 26 kaptár került az uradalomhoz. A számadáskönyvek kezdetben összesen 6-66 kaptár, a Rákóczi-szabadságharcot követően 10-38 kaptár méhet említettek. A méhek pusztulása 1691-től mutatható ki, de a veszteség egy esztendőben sem volt 12 kaptárnál több. Főként a XVIII. században adtak el méhkaptárokat, s bár 12-nél sosem többet, mégis az 1719-es esztendőben az összes kaptárt kiárusították. 469 A majorság baromfiállományát csak 1691-1694 között követték nyomon. Ekkor a majorsági baromfiak számát csak a szaporulat növelte, amelynek hatására 42-70 pulykát, 22-36 ludat, 22-64 kacsát, 103-160 tyúkot tartottak. A baromfiakat elsősorban a földesúr és vendégei asztalára vitték, így kerülhetett oda évente 15-48 pulyka, 4-23 lúd, 12-40 kacsa, 60-70 tyúk. A tenyésztett állatok közül sokat értékesítettek, esztendőnként 6-28 pulykát, 4-16 ludat, 35-60 tyúkot is, kacsát azonban egyszer sem. A kiadáson felül az uradalom 22-27 pulykát, 20-22 ludat, 10-24 kacsát, 33-90 tyúkot hagyott meg a következő esztendőre. Az 1694. évi számadás szerint meglévő ludak számánál eggyel többet fogyasztottak el vagy adtak el, amit számolási hibára vezethetünk vissza. 470 Az uradalomhoz kerülő évi 17-42 őz főként az úrbéresek természetbeni szolgáltatásából származott, csupán 1715-1716 folyamán vettek 2-4 őzet, illetve a vadász és egy divényi szabados 1730-1731-ben lőtt 3-3 őzet az uradalomnak. Az őzek nagy részét a földesúrhoz vitték, számuk 4 és 25 között ingadozott. 1723-ban 29,1734-38 között 624 őzet adtak el, valamint 1721-ben kivételesen 2 őzet 13 vaddisznóra cseréltek. Mindezek következtében általában a teljes bevétel elfogyott az adott évben. Az őzekhez képest a vaddisznók száma nagyobb volt. A 103-232 állatot számláló konda jelentősebb hányada szintén az uradalom népétől származott, amelyhez 1718-ban 24 vaddisznót adtak bírság fejében, 1721-ben 13 vaddisznót cseréltek őzre, 1730-1731 táján 57-64 179