Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 1. A természetbeni bevételek és felhasználásuk (1687-1743)

szükségletnek megfelelően be kellett szerezni változó mennyiségű zabot és kétszerest, ám a sörkészítés alapanyagául szolgáló árpavásárlás a korszak folyamán hét esztendőben is kimutatható. A gabonakiadások tendenciája visszafogottabb mértékben követte a bevételek alakulását.

450 A maradvány mennyisége némely évben a nullát közelítette a gabonaféléknél, de gyakorta annál többé-kevésbé nagyobb volt.

451 A kétszeres, az árpa és a zab uradalmi magtárba történő szállítását 1687-től kezdődően jegyezték fel, de csak az árpa, illetve ritkábban a zab esetében figyeltek meg maradványt, ám az a szabadságharc utáni újrakezdést követően 1714-ben mind a három gabonafélénél megjelent. A továbbiakban az 1720-as évek közepét kivéve fennmaradt a következő évre átvihető gabonamaradvány az árpa kivételével, hiszen a XVIII. században csak két évben hagytak meg némi árpát a következő esztendőre. A gabonakészlet fogyását három tényező okozta, egyfelől az uradalmi jellegű felhasználás (fizetés, vetőmag, majorsági állatok fogyasztása, pálinka- és serfőzés, veszteség), másrészt az értékesítés, illetve a földesúr természetbeni jövedelme, bár a földesúr céljaira felhasznált gabona arányaiban nem volt jelentős.

452 Az értékesítést elemezve elmondható, hogy gyakran adtak el zabot, ellenben kétszerest, búzát, rozst már ritkábban, s árpát csak kivételesen.

453 Az értékesített mennyiség 1734-től eltérő arányban, de mindenképpen jelentősen megemelkedett a búza, a rozs, az árpa és a zab esetében, míg a kétszeresnél csökkenést ész450 A kétszeres készletének fogyása a kezdő évben volt a legmagasabb, 1579 kila, s a XVII. században még két esztendőben haladta meg vagy közelítette meg az 1000 kilát, de a többi évben 140-877 kila közötti mennyiséget jegyeztek le. A búzából évi 46-2084 kilás kiadást rögzítettek, miközben a rozsból 97-3092 kilás, az árpából 75-868 kilás, a zabból az alacsonyabb értékű 1711-1713-as éveket nem számítva 255-2526 kilás felhasználással számoltak. 451 A bevétel és a kiadás egyenlege, a maradvány némely esztendőben negatív előjelet vett fel, ami nagyban köszönhető a számadás pontatlanságnak. A számadásban szereplő bevételekhez képest az uradalom 1687-ben 210,5 kila, 1711-1713 táján 136,5 kila kétszeressel többet használt föl, a rozsnál ez 1725-ben csupán 1,83 kila volt, amit a számadáskészítés jobbára kezdeti időszakokban jelentkező hibájának tarthatunk. 452 A földesúrnak kétszeresből legfeljebb 37 kilát adtak ki évente, miközben búzából 29 kilát sem, rozsból 35 kilát, árpát csupán néhány évben, akkor is 90 kilánál nem többet. A földesúr általában 40 kilánál kevesebb zabot kért néhány esztendő kivételével, amikor 57-201 kiláról rendelkezett. 453 Az eladott kétszeres mennyisége a XVII. században 342-1237 kila között mozgott, ám a következő században kilenc évből már csak kettőben haladta meg valamelyest a korábbi alsó határt. Az uradalom által eladott búza azonban sohasem volt több 140 kilánál. Az eladott rozs mennyisége ingadozott, a korszak vége felé viszont jelentős növekedést figyelhetünk meg, az értékesítés 1735-ban már a 2835,5 kilát is elérte. A rozshoz hasonlóakat mondhatunk el az árpáról és a zabról is azzal a különbséggel, hogy az árpa esetében még 1734-1738 között is kisebb, 100-200 kilás nagyságrenddel számolhatunk, miközben az eladott zab esetében 1734-ig legföljebb 275 kila, utána pedig 697-2142 kila mennyiségről emlékeztek meg. 174