Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. b. Az uradalmi beszerzés

volumene, amely némi ingadozással emelkedett a korszak folyamán egészen 1766-ig, amikor elérte a 7386 forintot, majd látványosan csökkent, s ezt követően a legmagasabb értékét 1787-ben érte el 2040 forinttal. A vásárlásból eredő kiadások az éves összkiadások felét tették volna ki 1734-ig, ha nem számolnánk az uradalom ingatlanvásárlásait, hiszen emiatt ezekben az években a vásárlások aránya az összkiadáson belül elérte a 60%-ot, sőt a 92%-ot is. Az 1734-es évvel kezdődően a beszerzés aránya 30-60% körül mozgott az éves összkiadások között, míg 1783-tól 20% alá csökkent. (V. 6. b. táblázat) Felsőludányért 1689-ben fizettek ki 1200 forintot Borchicky Jánosné Priny Barbara részére, 1691-ben 83 forintért csatolták az uradalomhoz Ráday Gáspártól a halászi részt, a következő évben pedig még a divényi uradalom hajdani birtokosának, Balassa III. Imrének a felsősztregovai zálogát váltották ki 1000 forintért a losonci Király Mátyás nemestől. Nógrád vármegye legnagyobb uradalmához 1714-ben kerültek Borosznok és Prébely részei 421 forintért özv. Géczi Gábornétól. 1734-ben egy dobrocsi telket vásároltak meg 150 forintért és további 75 forintot adtak ki a balassagyarmati szőlőhegyen szőlőért is, 1738-ban pedig a policsnai részt szerezték vissza 250 forintért. Az ingatlanon kívül az uradalom számára a Rákóczi-korszak után egyre jelentősebb összegben élelmiszert, takarmányt is beszereztek, bár ez a növekedés az 1783-as évvel kezdődően megtorpant, sőt mérséklődött. Az ilyen jellegű kiadások a XVII. században legföljebb néhány 100 forintot tettek ki, s a Rákóczikorszakban majdnem el is tűntek, de azt követően 1714-től 1727-ig az 500 és 1000 forint közötti sávban mozogtak, kivéve az 1718. évit, amikor az 1728-as évvel kezdődő időszakhoz hasonlóan 1000 forint fölé emelkedtek, bár 1731-ben és 1743-ban ezen érték alá süllyedtek. Az 1747. esztendőtől nem volt ritka, hogy élelmiszert, illetve takarmányt több 1000 forint, sőt 1766-ban már több mint 5000 forint értékben vásároltak, 1783-tól azonban ezek a kiadások 400-1500 forint közé süllyedtek. Az élelmiszerre, takarmányra költött összegek eredete 1714-ig igen változatos lehetett: nagyarányúnak tekinthetjük a terményekre, állatokra, italra, a mindvégig nélkülözhetetlen sóra, kisebb mértékűnek tarthatjuk a tejtermékre, a meg nem határozott összetételű ételekre fordított pénzeket. Az ilyen jellegű kiadások között 1715-től döntővé váltak az italért, gyakorlatilag a borért kifizetett tételek. A vásárlások között kisebb jelentőségű volt az élő állatok beszerzése. A szarvasmarha vételére adott pénzek jelentősen meghaladták a sertés, méh, ló, öszvér, juh, kecske beszerzésére, s nem utolsósorban a földesúrnak vett vadakra, vagyis őzekre, vaddisznókra, császármadarakra, néhány alkalommal fogolymadarakra vagy halakra fordított összegeket. A termények vétele inkább a tárgyalt korszak első felét jellemezte jobbára 1718-ig, ameddig is főként a sör alapanyagát, az árpát vásárolták, illetve búzát az 171 l-l713-as években. A gabonafélék közül a zab vétele csak 1687-ben volt számottevő, a rozsé pedig egy évben sem. Nagyon sok esztendőben vásároltak több-kevesebb szénát és komlót, amely utóbbi az uradalom számára ugyancsak a sörkészítés miatt volt fontos. A 161