Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. b. Az uradalmi beszerzés

ezeknek megfelelően a tizedből értékesített termények egy részének értéke benne foglaltathatott az ún. „eladott" árukból befolyt összegekben. A dézsmából származó termények közül 1759-1766 között jelentős értékű gabonát vittek piacra, borsót viszont csak 1729-ben. Az állatok közül sertést, juhot, kecskét, méhet árusítottak ki a dézsmából. Azokban az esztendőkben, amikor az egyes állatfajták után járó összegek elkülöníthetőek voltak, a méhekből származó pénzek nem voltak jelentősek, majd csak 1759 után emelkedtek 100 forint fölé. A dézsmasertések értékesítése nem volt minden évben jelentkező tétel, 1759-től pedig egyáltalán nem mutatható ki, s a belőlük fakadó pénz is hol jelentősebb, hol szerényebb volt. A juhok eladása azonban 1689-től kezdődően folyamatosan jelentkezett, kivéve természetesen a Rákóczi-szabadságharc idejét, s az utána következő két esztendőt. A pénzmozgásokból ítélve az eladásra szánt juhok száma 1734-től növekedhetett. (II. 1. b. táblázat) V. 2. b. Az uradalmi beszerzés Az uradalom természetesen nemcsak különféle áruit értékesítette, hanem maga is vásárolt egyrészt az uradalom szükségletére, másrészt a földesúr számára. Az uradalomnak ingatlant, élelmiszert és takarmányt, felszereléseket, építőanyagot, vasat, a majorsági állatoknak pedig orvosságot szereztek be. Az épületekre fordított kiadások esetében csak 1743-ig követhető valamelyest, hogy építőanyagról vagy munkáról van-e szó. Az 1743-as évig jól látszik, hogy az építőanyagra szánt pénzek számottevőbbek voltak a munkákért kiadott pénzekhez viszonyítva, amit a későbbi időkre is feltételezhetünk, ezért az épületekre költött kiadásokat, nem pedig a kevésbé megfogható értékű építőanyag-kiadásokat vizsgálhatjuk, ami persze fölfelé kerekíti a vásárlásból származó összegeket. A Zichy földesurak számára is vettek különféle termékeket az uradalom pénzén, ám ezek az összegek csak 1743-ig választhatóak el az uradalom szükségleteit kielégítő beszerzésektől. Az uradalom a földesúrnak szánt állatokra, gyakorlatilag vadakra is költött, továbbá a Zichyek divényi kastélyára, különféle felszerelésekre, vendégekre vagy éppen reprezentációra, esetleg az uradalom területén átvonuló hadak ellátására. A divényi kastélyra fordított összegekről hasonlóak mondhatók el, mint az uradalom épületeiről, vagyis az építőanyag mellett a munkadíjak is növelték ezt a kategóriát. A földesurak vendégeinek ellátásához is vásároltak élelmiszereket, italokat; egyéb javakat vagy pénzt adhattak, de ez utóbbi nem minden esetben választható el a tényleges vásárlástól. A szabadságharc idején hadakra költött kiadások között előfordultak olyan összegek is, amelyek nem vásárlásból származtak, hanem az uradalom parasztságától vagy a földesúréból elvett termékek értékei lehettek, tehát ez is a kimondottan vásárlásra szánt pénzeket növelte meg a vásárlásra, a reprezentációra és a kastélyra fordított pénzekkel egyetemben. Míg az uradalom termékeinek értékesítése a Rákóczi-korszak háborús időszakában szünetelt, addig a vásárlás ekkor sem és a vizsgált száz esztendő folyamán egy évben sem. Az eladáshoz hasonlított a vásárlásból eredő kiadások 160