Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. a. Az uradalmi értékesítés és a kereskedelmi bevételek

A kezdeti idők vámbevételei a divényi vámból származtak. A divényi vár alatti kőből épült vámházat a kalandos életű Balassa III. Imre bírta, aki 1650. február 10-én évi 90 forintban állapodott meg a vámossal. A balassagyarmati vám fele is Balassa III. Imréé volt 1660-ban. A vámosok a sóból és vasból származó jövedelmet a tiszttartónak adták, ezen felül pedig azt, „ami jött". A vámosok feladata volt továbbá a bor, sör, égett bor és egyéb termékek folyamatos árulása a helyi kocsmákban.

421 A divényi vám már a XVII. században, a balassagyarmati viszont csak az 1730-as évek első felében ment át a Zichyek tulajdonába. A korszakban nem volt ritka, hogy a földesurak a vámokat bérbe adták a mezővárosok magisztrátusának vagy pedig árendásoknak, s ezek a bérlők igen gyakran egyben kocsmárosok is voltak. A XVII. században a Zichy család előtt a divényi uradalmat birtokló Balassa III. Imre a gyarmati, divényi és rárósmulyadi vámszedőknek 14 pontból álló utasítást adott. A földesúri rendelkezés értelmében a kereskedőknek minden megrakott szekér után 12 dénárt, visszafelé 6 dénárt kellett fizetniük. Akik sót szállítottak, azoknak 40 kocka só után 1 kockát vagy darabonként l-l pénzt kellett leróni, ha pedig bort szállítottak, akkor 1 megrakott szekér után 2 icce bort is adtak a vám pénzben törlesztett részén kívül. A vasasok 1 sín vassal tartoztak minden szekér után. Az eladni vitt ökrök gazdáitól 2-2 pénzt kérhettek a vámosok, l-l igásállatért pedig 2 dénárt, miközben a juhok, kecskék, disznók után 1 dénár járt. A gyapjúval, bőrrel szekerezők is 12 dénárt fizettek, a sajtot vivők pedig egy sajttal tartoztak, míg a lóháton gyümölcsöt szállítókkal lovanként 2 pénzt fizettettek. Az ötven madarat fuvarozó szekerestől 12 dénár, lovastól 2 dénár járt. Ha valaki az áruját a vámos elől eltitkolta vagy elszökött előle, akkor javainak kétharmada a földesurat, egyharmada pedig a vámost illette. A só, vas, méz és más természetbeni áru tizede a vámosé lett. Ekkortájt a divényi vámbér 90 forintot tett ki, míg a divényi uradalomhoz tartozó balassagyarmati vámból származó uradalmi bevétel 108 forint volt.

422 A Zichy család idején, a XVII. század végétől egészen 1714-ig a Balassa-féle szabályozásnak megfelelően elsősorban vám révén került só az uradalomhoz, de a mennyisége 46 és 6 mázsa között mindinkább csökkent. Az uradalmi vaskészlet eredetét a Rákóczi-szabadságharctól vezették a számadásokban, de 1711 után semmilyen vámból származó vasbevételt nem könyveltek el. A természetbeni vámtételek csökkenésével, illetve megszűnésével függhetett Össze, hogy a vámbér pénzbeli része emelkedett a tárgyalt korszak folyamán. A vámbér 1743ig esztendőnként meglehetősen ingadozó nagyságú összegeket jelentett, de addig a 136 forintos határt egy évben sem lépte át. A zárgondnokság után, 17591766 táján az uradalomnak vámbérből 254-452 forint bevétele származott, 17831786 között viszont legföljebb csak 114 forint. A divényi vám bérlője 1688-ban Liptai Mátyás volt, 1711-ben pedig egy Saskői nevű ember. A vámosfalvi vámbérlet első ízben az 1711-1713-as évek közös «i MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium 422 Praznovszky, 1984.167-180. 148