Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem - V. 2. Az uradalmi kereskedelem - V. 2. a. Az uradalmi értékesítés és a kereskedelmi bevételek

számadáskönyvében jelent meg, előtte csak a divényi vámbérletről van ismeretünk, ekkor a divényi messze elmaradt a maga 4 forintjával a vámosfalvitól, ez az aránybeli különbség a következő esztendőkben egyre fokozódott. A divényi vámbér még az 1719-es számadásban szerepelt, de a következő, 1721-ben lejegyzett bevételek között már csak a vámosfalvit találhatjuk, mindez mutatja az uradalmi központ kereskedelemben betöltött szerepének hanyatlását. Az uradalomhoz került 1734-ig a balassagyarmati kocsma és vámház is, amelynek a vámbérét 10 forintban állapították meg, miközben a vámosfalvi vámos 80 forintot fizetett. Az 1735-ös és az 1738-as években csupán a balassagyarmati vámbért szedték be, majd 1743-ban a vámosfalvit is, amely ekkor 100 forintnyi bevételt jelentett, míg a balassagyarmatié a 23 forintot haladta meg némelyest. Tekintve, hogy a vámosok egyben kocsmárosok is voltak, olykor a vámbért a kocsmabérrel együtt, attól elválaszthatatlanul írta fel a mindenkori tiszttartó. A 1703. évi 150 forintos vám- és kocsmabér a következő évre megduplázódott, ezenkívül 225 forint jelentkezett 1713-ban és 1 forint 1735-ben. A XVIII. század vége táján a vámon áthaladó szekerek és állatok vámját is megállapították. Az 1773. évi balassagyarmati és az 1776. esztendei vámosfalvi vám tarifái közel azonosak voltak, például mindkét helyen egy szekér áthaladásáért 7,5 forintot kellett leróni, a gyalogosoknak viszont nem kellett fizetniük. Ugyanakkor Balassagyarmaton sokkal részletesebben meg volt szabva az áthaladó szekerek vámja, amelynek során figyelembe vették, hogy a szekér teherrel megrakott vagy éppen üres volt, 4 vagy 2 ló húzta. Az állatok esetében a balassagyarmati vámtételek bizonyultak némelyest magasabbnak, míg Vámosfalvánál 4 juh vagy sertés után 1,5 forintot kellett adni, addig Balassagyarmaton ugyanezért 2 forintot.

423 A vámot a Zichy földesurak is mindig bérlőnek engedték át, bár 1783-ban a zahorai vámos az uradalom alkalmazásába került, de a kocsmáltatásnál arra törekedtek, hogy a szeszes ital árusítását az uradalom által fizetett kocsmárosok végezzék, ez alól csak a Rákóczi-szabadságharc ideje jelentett kivételt.

424 A két bérlet egymáshoz közelálló lehetett, hiszen a vámosok kocsmárosi teendőket is elláttak, ami miatt a vám- és kocsmabért 1703-1713 között nem lehet egymástól elválasztani, a bérlet ekkor 150-300 forint is lehetett. A fűrészi kocsmáros kocsmabérként 15 forintot adott az 1725-1731 közötti időszakaszban, ezt követően csak 1743-ban mutatható ki 27 forint kocsmabér. Az uradalom közvetlen értékesítési tevékenysége során ingatlanokat tettek pénzzé, terményeket, állatokat vagy állati eredetű, illetve más termékeket adtak el, de a szeszes italok forgalmazásából is jelentős bevételek származtak. A kocsmáitatás révén az uradalom a XVII. században 502-829 forintot nyert. A szabadságharc után ismételten megjelenő kocsmáitatás-bevételek meredeken emelkedő tendenciát mutattak, s 1766-ra 7913 forintnyi bevétel folyt be az uradalom kocsmáiból, de az 1780-as években csupán 1000-4000 forint körüli össze.423 MOL P. 707 Zichy család levéltára Fasc. 185. No. 1-5. *24 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 149