Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
V. Kereskedelem - V. 1. Az uradalom népességének kereskedelme
nyaduk az Ipoly vagy mellékfolyói partján épült, hiszen a szárazföldi közlekedés mellett nem hanyagolhatóak el a vízi utak sem. Az érceket és fákat az Ipoly folyón úsztatták le északról „gr. Batthyáni Vincze" 1805. évi látogatása idején is. 405 A települések viszonylagos elszigeteltsége tehát hozzájárult ahhoz, hogy ez az Alföld bőtermő síkságai és az északi bányavárosok közé ékelődött vidék nem csupán földrajzi értelemben feküdt távol a fejlettebb Dunántúl pezsgőbb gazdaságú régiójától. V. 1. Az uradalom népességének kereskedelme Főként a vármegye északi, kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú területein élők kényszerültek fuvarozással, kereskedelemmel is foglalkozni, amely egyfelől az uradalom, tágabban értelmezve Nógrád vármegye területén, másfelől a vármegye határain kívül folyt. Jóllehet az uradalmi népesség megélhetésének biztosításában fontos szerepet játszhatott a kereskedelem, mégis annak nagyságát gyakorlatilag lehetetlen megbecsülni. Az uradalom északi tájain élők - a paraszti ipar által létrehozott - termékeiket főleg az Alföld gabonatermő vidékein értékesítették, a termékeikért kapott búzát pedig a lakóhelyüktől északabbra elterülő bányavárosok piacaira szállították. Magda Pál 1819-ben megjelent írása szerint a szlovák falvak lakosai „nem tsak egész télen által, hanem még nyárban is mezei munkájuk után némellyek ugyan fazék edényeket, mások hordókat és abroncsokat, szekereket és kerekeket, mások deszkákat és zsindelt nagy számmal készítenek, azt az alföldön szép haszonnal eladják gabonáért, szalonnáért és más alföldi termékért. " 406 A nógrádi nemes, Mocsáry Antal 1826-ban kiadott művében megemlítette, hogy a podrecsányiak az általuk készített fekete pipákat bel- és külföldre szállították eladni. A turicskaiak kerekeiket, szekereiket délre hordták, ahol búzáért cserélték el, a nagylámiak, a süllyeiek pedig délről fuvaroztak gabonát a bányavárosokba. Lestnek is „Köves a' határja, ugyan azért a' kereskedést űzik és nagy szorgalommal fuvaroznak az alsóbb Vármegyékből, de leginkább N[eme]s. Heves, Pest és Nagy Hont Vármegyékből búzát a' Bánya-városokba, leginkább Selmetzre visznek, és nagy haszonnal el is adják ott; az ön termesztéseikből, úgymint jó főzelékekből, a' szükségesenfelül lévőtt az alsób vidékre viszik, s' eladják". 407 Hasonló jelenségekre hívja fel a figyelmet 1847 táján Fényes Elek is. „Az északi tótoknak földjök, s éghajlatjok mostoha levén, fáradsággal pótolják ki azt, mit a természet tőlük megtagadott. így főzelékeket, lencsét, borsót stb. sokat termelvén, az alföldön gabonával cserélik be, fából mindenféle eszközöket, ti. hordókat, abroncsokat, kerekeket, taligákat, villákat, lapátokat, sajtárokat csinálnak". 408 4 °5 Batthyáni, 1818.13. 406 Magda, 1819. 259. 407 Mocsáry, 1982.112-211. 408 Fényes, 1847. 201. 142
