Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
V. Kereskedelem - V. 1. Az uradalom népességének kereskedelme
A vármegye területén élők azonban akár Erdélybe is mehettek sóért. Például az erdélyi Somlyóból 1705. február 26-tól május végéig három alkalommal hoztak 1303 kő sót Nógrád vármegyei lakosok. 409 A XVIII. század első felében az uradalom divényi, lónyabányai, lentvorai, policsnai, rózsalehotai és vámosfalvi lakosoktól vásárolt sót, akik minden bizonnyal viszonteladók lehettek. 410 Bél Mátyás a XVIII. század közepe táján lejegyezte, hogy nagyon sajátos kereskedelem zajlott a vármegye határain belül is. A vármegye északi részén lakó szlovákok egész évben faanyagot, zsindelyt, léceket és kocsikat, valamint fazekakat, kannákat állítottak elő, amelyeket a Nógrád vármegye déli részén élő, földművelő magyar lakosságnak adtak el. Az Alfölddel folytatott kereskedelemhez hasonlóan a vármegye belső kereskedelmét döntően az árucsere jellemezte, meglehetősen ritka lehetett az áruk pénzzel történő megvásárlása, inkább árut cseréltek árura. Gyakorta adtak például a fa- és fazekasipari termékekért gabonát, szalonnát, hüvelyeseket, kendert, almát, szilvát, tehát elsősorban azokat az élelmiszereket, amelyek a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú északi részeken nem termettek meg. 411 Az uradalom a különféle termékek felvásárlójaként és értékesítőjeként is alakította a terület kereskedelmét, amit azonban célszerűbb az uradalom kereskedelménél bemutatni. A Zichy-uradalom településein lakó parasztság piacait a Mária Terézia-féle úrbéri összeírás és az 1828-ban készült országos összeírás közli. 412 Az uradalomhoz tartozó hatvankét település közül sem a XVIIL, sem pedig a XIX. századi forrásból nem ismert Divény, Kisszklabonya, Rózsalehota, Tótkelecsény és Zahora piaca. Az 1770-1771 táján készült összeírásban az uradalom településein élők 110 esetben általuk látogatott piacot és 4 alkalommal lehetséges vásárhelyet említettek meg, míg 1828-ban mindössze 56 piacmegjelöléssel találkozhatunk, noha 9 település, vagyis Óvár, Kisszalatnya, Losonc, Tosonca, Szinóbánya, Kiszellő, Fűrész, Hutta, Tótkishartyán esetében csak a XIX. században jegyezték fel az általuk megnevezett piacaikat. A két időpont közötti jelentős eltérés valószínűleg abból adódhat, hogy a források eltérő részletességűek. Mária Terézia uralkodása idején a divényi uradalom települései közül a legtöbb, mindösszesen 45 a losonci vásárokat kereste fel, hogyha vásárlásról, vagy éppen termékeik eladásáról volt szó, 26 település jelölte meg Gácsot piacaként, 14 helység viszont Balassagyarmatot, Szécsénybe pedig további 3 település fuvarozta áruit. Tehát az uradalom lakossága főként Nógrád vármegye piacaira járt, s tekintve, hogy Balassagyarmat fele, Losonc töredéke az uradalom részét képezte, ezért elmondható, a Zichy-birtok településeinek kereskedelme a forrás alapján döntően az uradalom területére összpontosult. Meg kell azonban emlékezni arról is, hogy még a szomszédos vármegyében lévő piacokat is felkeresőt» MOL G. 16. A Rákóczi-szabadságharc levéltára I. 2. f. 99-102. o. 410 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766. «I Bél, 1735. 30. 412 MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások; NML IV. 7. A. 3. Perceptoralia, 1828. 143
