Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

V. Kereskedelem

sze sűrűbben lakottá vált a korszak folyamán.

398 Jóllehet az uradalom három mezővárosa Nógrád vármegye legnagyobb városai közé tartozott, mégsem voltak népesek, hiszen a XVIII. század végére egyik lakosságszáma sem érte el a 3000 fős határt.

399 Az uradalmi mezővárosokban a kizárólag mezőgazdasági munkát végzők száma jóval nagyobb volt az iparosoknál, kereskedőknél, sőt az iparosok nagy része még mezőgazdasági termelést is folytatott. Mindez egyfelől mutatja az iparcikkek iránti kereslet alacsony voltát, másfelől azt, hogy a mezővárosok a környező falvak mezőgazdasági áruit kevésbé tudták felvenni. A jelenség mögött az önellátásra való törekvés állhatott.

400 A keresletet kevésbé növelte az uradalmon kívül élő földesúr vagy éppen a helyi katonaság igénye. Az uradalom, sőt Nógrád vármegye belső piaca tehát igen korlátozott lehetett, ilyen helyzetben felértékelődhetett a vármegye határain kívüli kereskedelem, amelynek iránya éppen a XVIII. század közepe táján változott meg. Míg korábban az északi bányavárosok és vármegyék, addig a század második felében Vác és Pest számítottak a legfontosabb piacnak, ahonnan akár külföldre is kerültek az ott értékesített termények és állatok.

401 Ugyanerről a jelenségről számolt be Nagyréti Darvas Ferenc, Nógrád vármegye alispánja 1737-ben. Az alispán szerint Nógrád vármegyének nem volt ekkortájt olyan városa, piaca vagy más helye, ahol terményekkel kereskedni lehetett volna, így a gabonát Vácra, Pestre és Budára hordták. A bányavárosokat a hegyi utak miatt nehezen lehetett megközelíteni, ezért Hont vármegye látta el élelemmel az északi városokat.

402 Mindez maga után vonta a déli mezőgazdasági területek föllendülését, s az egyébként is terméketlenebb északiak hanyatlását, ahol pedig a divényi uradalom nagyobb része húzódott. A kereskedelmi lehetőségeket tehát nagyban ronthatta a szállítás nehézsége, amely a hegyesebb, kövesebb északi részeken még inkább kedvezőtlen lehetett. A népesség mozgása ellenére az egyes települések egymással és a külvilággal való összeköttetése nem számított a legjobbnak, mert Nógrád vármegye gyér és nem túl jó úthálózattal rendelkezett még a XIX. század elején is, a XVIII. században pedig még rosszabbak lehettek az útviszonyok. A törökök dúlása, nem utolsósorban a Rákóczi-korszak hadi eseményei az utak állapotát is rontották, s a rendszeres útépítés csak a XVIII. század végén indult meg.

403 Nem csoda tehát, hogy Losontzi István az 1773-ban diákjai kezébe adott, vármegyéket bemutató tanító versében a következőket érdemesítette kiemelni: „Nógrád Vármegyében kell járni nagy sáron..."

404 Ilyen viszonyok között természetes, hogy az uradalom településeinek döntő hányadát elkerülték a főbb útvonalak, bár jelentős há398 Pálmány, 1987.186. 399 BelUzky, 1973. 207. 400 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736., illetve Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759. «I Belitzky, 1973. 245. 402 Niedermann, 1942.10. 403 Szvircsek, 1980. 9. 404 Losontzi, 1773. 36. 141