Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 2. Az uradalom ipara - IV. 2. b. A földesúri kezelésben tartott ipari tevékenységek

rasztani való kádak, hatakós kád, négy vodkának való kupak, kétfertályos edények, két suff, egyiccés és kéticcés rézedények, két fatölcsér rezes csévével. Az uradalom legrégebbi épületei közé tartozott a divényi vár alatti „serfőző ház", amely már az 1660-as évek táján is állt.

377 A serfőzéshez a Rákóczi-szabadságharcot követően keverőedényt, 30 csebres hordót és a szűréshez szövetet vett az uradalom. 1714-ben keverőedényt, három év múlva ke verőkádat szereztek be a serfőzőházba, majd 1722-ben öt nagy edényt. Az 1726. évi tűzvész során leégett ez a divényi épület, ezért a régi üstöket javíttatni kellett, s újakat is vásároltak, ezt követően 1734-ben vettek 4 mázsa 69 fontos és 2 mázsa 70,5 fontos rézüstöket. Az 1728. évi 34 csebres edény vétele mellett még kimutatható 1743-ben a két nagy, árpadarát tároló edényé is. Az 1741-ben felvett leltár szerint a divényi serfőzőházban egy nagyobb és egy kisebb üst volt, Zsélyen csupán egy a szükséges felszerelésekkel. A divényi „serház"

'-ban az 1746-os esztendő táján három új kádat találtak és a „serház végihez aplikált hordószint", miközben a zsélyi serházat „újonnan szerzett komló perselő katlan kemencéjével" emlegették, s megemlékeztek „a serház oldalához toldott hordószín"-ről is. Az 1783-as évben szintén uradalmi sernevelőházak voltak Divényben és Zsélyen. A divényi épület felszerelése a következőekből állt: sör főzésére való 18 akós rézkatlan, hasonló 4 akós katlan a komlónak, 50 akós sörhűtő kád, 3 kisebb régi kád, a sör desztillálásához további kád, 4 sörmerítő, 139 fontos nyomó mázsa, 3 föld alatti csatorna keményfából. A zsélyi serfőzdében 15 akós rézkatlan, 5 akós hűtőkád, komlónak való 13 kilás lakat nélküli faszuszék, kétfertályos edény faabronccsal, vasas vödör, vashorog, mécs vasabronccsal. Mindkét serfőzőházban a sörfőzés után megmaradt gabona a juhokhoz került, ehhez rendszeresítettek egy-egy kádat, Divényben pedig még két vasfazekat is. Az uradalom fizetett alkalmazottaként serfőző működött 1687-től Divényben, 1738-tól Zsélyen. Az uradalom majorosa 1714-ben egyben pálinkaégető is volt, de már a következő évtől külön pálinkaégetőt is fizettek. Az 1743-as évet követően csak 1783-ban ismert az uradalom pálinka- és serfőzőházaiban dolgozók száma és összetétele: a XVIII. század vége felé az uradalom két pálinkafőzőt, illetve két serfőzőt alkalmazott, a serfőzők munkáját pedig további két-két segéd segítette.

378 Mind a serfőzők, mind pedig a pálinkaégető munkája nyomon követhető az 1687-1743 közötti időszakban a számadáskönyvekből. A sör- és a pálinkafőzések gyakoriságát összehasonlítva elmondható, hogy minden egyes esztendőben gyakrabban főztek pálinkát, mint sört, jóllehet ez a különbség a korszak végére szemmel láthatóan csökkent. Az 1725-ös esztendőben került sor legtöbbször, összesen 96 alkalommal pálinkafőzésre, a sörfőzés viszont az 1730-as években kezdett sűrűbbé válni, vagyis mindkét esetben akkor, amikor a sör, illetve a pálinka kocsmáitatása, fogyasztása fölerősödött az uradalmi kocsmákban. Az a tény, hogy adott évben többször főztek pálinkát, mint sört, abból is fakadhatott, 377 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium 378 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 135