Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 2. Az uradalom ipara - IV. 2. b. A földesúri kezelésben tartott ipari tevékenységek

hogy egy főzetre mennyiségét tekintve jóval kevesebb pálinka jutott a sörhöz viszonyítva: nagyjából egy pálinkafőzésből öt cseber szeszt nyertek, miközben a sörfőzésből minimum ennek a háromszorosát, sőt 1719-ben átlagosan 29 cseber sör készült egy-egy főzés során. (VI. 29. táblázat) Jóllehet a korabeli magyarországi sörkészítés alapanyaga lehetett a méz, a búza és a zab is, mégis a divényi uradalom területén jobbára árpából és komlóból állították elő a sört.

379 A sörfőzés során 1714-1719 táján és 1731-ben 37-105 kila kétszerest, illetve 1725-ben 24 kila zabot használtak föl, amit kényszermegoldásként tehettek a szabadságharc után, s a gabonatermesztésnek nem kedvező években. A sörfőzéshez felhasznált árpa mennyiségét 1687-től ismerjük. Az 1730-as évek nagy sörkészítési hulláma előtt a felhasznált árpa mennyisége egy-egy évben nagyon ritkán haladta meg a 200 kilát, ám azt követően az árpafelhasználás megduplázódott, 1738-ban pedig majdnem elérte a 700 kilás határt. A regéci uradalomban viszont a serfőzőház árpafelhasználása évi 1000-2300 köblös mennyiséget jelentett.

380 Egy-egy sörfőzés alkalmával évente átlagosan 6-15 kila árpa fogyott el, de jobbára 11-14 kilát szántak egy főzet elkészítésére. Az 1694. esztendei számadáskönyvben lejegyezték, hogy egy főzethez 15 kila árpát használnak fel, mindenesetre ez az ideális eset csupán 1726-ban valósult meg, minden más évben a serfőző spórolósabban készítette el sörét. Az egy főzet során felhasznált gabona mennyisége azonban nagyban függött az üst nagyságától is, ebben a tekintetben az uradalom sernevelőháza táján igazából nem történhetett lényeges változás, igaz ugyan, hogy az 1726-os évi tűzesetet követően két új rézüstöt vásárolt az uradalom. A komlókészletet összevetve a serfőzéshez felhasznált komló mennyiségével elmondható, hogy egy év kivételével nem tartottak igényt a teljes komló mennyiségére, vagyis a komlón „nem múlt", hogy több sört állítsanak elő. A felhasznált komló mennyisége egy évben általában 20 kila körül mozgott, de maximum 40 kila volt. Több év átlagában hozzávetőleg egy sörfőzethez átlagosan 1,5 kila komlót adagoltak, kirívó lehetett tehát az 1722-es év 2,5 kilás értéke. ,A korabeliek készíthettek pálinkát borseprőből, ebből lett az „égett bor", a „tótpálinka", amely név utal a XVI. századi elterjedésének kiinduló helyére. A pálinkafőzés fejlettebb formája azonban a rozsból vagy szilvából nyert pálinka volt.

381 A divényi főzőmester a pálinka „égetéséhez", főzéséhez kétféle alapanyagot használt: kisebb részben borseprőt, nagyobb részben pedig rozst, ezekből készült tehát a divényi rozspálinka és seprőpálinka. A must készítése után megmaradt borseprő, vagyis a kipréselt szőlő maradványa fele részben a pálinkafőzőhöz, fele részben pedig a serfőzőhöz került, az utóbbihoz fizetés címén. A pálinkafőző a borseprőből pálinkát állított elő, de csupán három évből ismert az alapanyag mennyisége, amely 1714-ben 80,1716ban 8,5 és 1719-ben 26 csebernyi volt. Mindenesetre a seprőpálinka mennyisége 379 Gerendás, 1934.145. 380 Jármay-Bakács, 1930. 36. 3

« Bél, 1984. 404-407. 136