Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 2. Az uradalom ipara - IV. 2. a. A földesúr által bérbe adott ipari üzemek

pontosan meghatározni, hogy mennyi pénzt kellett volna adniuk a molnároknak a 36 malom után, de ez az összeg mindenképpen meghaladhatta az évi 180 forintot. Az uradalom 1759. évi 17 malmából viszont 483 forint folyt be, amely a korábbi földesúri szabályozásban szereplő bérletpénzek számottevő növelésére utalhat. Az uradalom molnárai azonban nem csupán pénzt, sertést vagy malomkövet adtak az uradalomnak, hanem a molnárok munkájukkal is kötelesek voltak szolgálni urukat. A molnárok munkakötelezettségét az uradalom felhasználhatta, mivel csak egyszer mutatható ki, hogy a lesti és a policsnai molnárok 1734ben pénzzel váltották meg azt. Ha az uradalomnak a kötelezettségekhez képest több munkára volt szüksége, akkor főként az uradalom területén élő molnároknak pénzbeli vagy természetbeni honoráriumot adott.

346 Az uradalom bevételét a malomvám is gyarapította, amely révén némi gabona került az uradalmi magtárba.

347 A bevételek mellett azonban a malmokkal kapcsolatosan kiadások is felmerültek, hiszen a malmok épülete és felszerelése az uradalom tulajdonát képezte, s a számadások alapján ezek építéséről, állaguk megóvásáról és a szükséges beszerzésekről az uradalom maga gondoskodott.

348 nem pénzt kellett adnia, hanem munkával és 25 kila búzával szolgálta az uradalmat. A számadások tehát arra utalnak, hogy a Rákóczi-szabadságharc előtt az uradalom nem minden malma után járt pénz, vagy a bérleti díjak egy részét a tiszttartó már ekkor sem különítette el minden esetben a cenzustól. 346 A molnároknak külön munkájukért 1713-ban 6,40 forintot, 1726-ban 2 forintot, 1727ben 1,40 forintot, 1728-ban pedig 0,50 forintot juttattak. Sokkal gyakoribb volt azonban, hogy a molnárokat természetben díjazták, például 1727-ben a kaszások mellett a molnár is kapott bort. A divényi molnárnak a munkájáért 1725-1731 között és a nem divényi uradalomhoz tartozó szelestyéni molnárnak a zsélyi árpadara őrléséért 1743ban sört is adtak, de pálinka is került a molnárokhoz 1719-ben és 1723-1731 között rendszeresen. Az 1731. esztendőben viszont a molnár Fűrészin végzett munkáját 3 kila kétszeressel és 33 font sajttal viszonozták. 347 Malomvám címén került az uradalmi magtárba 1691-ben 51 kila, 1692-ben 55 kila, 1694-ben 94 kila, 1711-1713 között 30 kila kétszeres, illetve búza is: 1734-ben 40 kila, 1735-ben 20 kila, 1738-ban 40 kila, 1743-ban 20 kila mennyiségben. 348 A divényi malomba 1687-ben, 1691-ben, 1694-ben vásároltak malomkövet, míg 1726ban malomkereket is. A divényi szárazmalomról 1704-ben úgy emlékeztek meg, mint „a leégett malomról", ekkor az épületéhez vasat, 1713-ban pedig enyvet vásároltak, és 1723-ban javították a tetejét. A felsőludányi malomról viszont az ismert, hogy 1689ben került vissza az uradalomhoz, s a következő évtől már szedtek innen „vámbéli gabonát". A hadi eseményeknek 1704-ig ez az épület is áldozatul eshetett, ezért újból fel kellett állítani. A jó gabonatermő területen azonban nagy szükség volt a malom szolgáltatásaira, amit talán az is jelez, hogy 1730-ban is gondoskodtak a tető javításáról, míg a következő évben jelentős összegért nagy kötél került a malomba. A kotmanlehotai malmot 1689-ben javítani kellett, amely mutatja a malom igen régi voltát. A vámosfalvi malom tetején kisebb javításokat végeztek 1713-ban és 1718-ban, illetve 1711ben uradalmi pénzből malomkövet szereztek be ide. A podrecsányi malomba 1691ben adtak malomkövet, a szennaiba 1694-ben. Nem ismert, hogy melyik malomba került az a malomzár, amelynek készítéséhez a Rákóczi-korszakot követően vasat használtak föl. A jogi ügyek között 1734-ben szerepelt a budalehotai malom ügye is, ame130