Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 2. Az uradalom ipara - IV. 2. a. A földesúr által bérbe adott ipari üzemek

ge sem minden esztendőben jelentkezett a Zichy-birtok felé. A szennai uradalmi vízimalom molnára a fél malomért munkával és 6 forinttal szolgált. A felsőeszter gályi malom felének bérleti díja 10 forint és munka volt. A kisszalatnyapusztai egyköves malomért, amelyet a kissztraciniak használtak és félig az uradalom tulajdonában volt, Zichy I. Károly idején munkát, utána a munkavégzésen túl 10 forintot kértek. A nagylibercsei egyköves vízimalom harmadáért a molnár munkával tartozott. Némely településen akár két malom is lehetett, de gyakorta ezek közül csak az egyiket sorolták a Zichy-birtokhoz. Az sem volt ritka azonban, hogy az uradalmi településen nem a birtok malma működött, s bár azt a helyiek használhatták, a divényi központ mégsem kérhetett utána bérleti díjat. Lest és Turopolya két-két malma közül településenként mindössze egy tartozott az uradalomhoz, az előbbi helyről 8 forint munkamegváltást kértek, míg a másikról némi pénzt és munkát is. Dobrocson két malom állt, az egyiket a közösség szabadon használhatta, a másik ellenben uradalmi volt. Az abelovai vízimalom közösségi malomnak számított. A nagykürtösi egyköves vízimalom és a zavodaiak által használt Páróca pusztai egyköves vízimalom után nem fizettek, de a hasonló tulajdonságokkal jellemezhető alsóesztergályi malom után sem, hiszen az a kékkői uradalomhoz tartozott. A Bussán, Süllyén és Felsősztregován lévő malmok szintén a kékkői uradalom tulajdonát képezték éppúgy, mint a felsősztregovai egyköves malom. A malmok használatáért járó bérleti díj azonban a továbbiakban sem lehetett változástól és módosítástól mentes. Például a Balassagyarmaton lévő, a kékkői uradalommal közös malom esetében Nagy János divényi tiszttartó 1773. január l-jén állapodott meg Egedy György molnárral arról, hogy ha a malom gátját is megjavíttatja, akkor évente 16 forintot kell fizetnie a malom után, ha nem, akkor évi 50 forintot.

343 A Zichyek idején az uradalom számadásaiból alig követhető a malmok után ténylegesen befolyt pénzek mértéke, ezt a tételt általában a vámmal, a mészárszékkel egyetemben a cenzushoz sorolták.

344 A malmok utáni pénzbevétel 1704 előtt évente 25-54 forint között mozgott.

345 Az 1751. évi forrás alapján nem lehet 343 Balogh, 1977. 75. ^ MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766. 345 Ugyanekkor a podrecsányi malom után, noha a település maga már nem a divényi uradalom része volt, minden első évben 17 forint, három sertés vagy munka járt, míg a következő évben a podrecsányi molnár csak pénzt adott, de a XVII. században akkor is az előző évi összeg felét fizette ki. Podrecsányról 1703-ban és 1704-ben 20 forintot, illetve a korábbi időpontban még egy malomkövet is küldött a molnár, a pénzösszeg nagysága ekkor azonos volt az 1660. évi urbáriumban megállapítottal. A podrecsányi malmot egyébként az uradalom 1713-ban 200 forintért eladta Török Andrásnak. A vámosfalvi molnár viszont minden évben 17 forintot, 1703-1704 folyamán 20 forintot fizetett, továbbá a XVII. században sertéssel, míg utána egy malomkővel tartozott, de ez utóbbit elengedték, mert a szárazmalomnak nem volt jövedelme. Ennek a malomnak a bérleti díját 1660-ban nem rögzítették írásban, alku tárgyává tették. Az 1690-es években Szennán a malom után 10, Rózsalehotán 17-19 forintot szedtek be. A harminc esztendővel korábban kelt urbárium alapján viszont a szennai molnárnak 129