Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 2. Az uradalom ipara - IV. 2. a. A földesúr által bérbe adott ipari üzemek

mára, e malomnak nem csupán a fele, mint a fönti malmok esetében, hanem 2/3-a képezte Balassa III. Imre tulajdonát.

342 Az 1751. évi forrás szerint Zichy I. Károly és I. Imre idején is a malmok után bérleti díjjal tartoztak a molnárok, ám a korábbiaktól eltérően a malmok kisebb hányada esetében volt megfigyelhető, hogy az ott dolgozó molnárnak csak munkakötelezettsége jelentkezett. A terjéni egyköves vízimalom és a szárazmalom, a nagylámi és a madácskai egyköves, valamint a lónyabányai kétköves vízimalmok után a molnárok munkával szolgáltak. A policsnai közösségi malom molnára viszont a munkakötelezettséget megváltotta 1 forinttal. Az alsótiszovnyiki kollégájuk munkával és egy sertés hizlalásával törlesztette a bérletet. A molnár sertéshizlalása a XVIII. században már kivételesnek számított, bár ez a jelenség még a Balassa-féle szabályozás során meglehetősen gyakorinak bizonyult. Az is majdnem egyedi volt a Zichyek idején, hogy például a zsélyi uradalmi vízimalomért természetben, pontosabban 20 p. mérő búzával fizettek. A XVIII. századi sajátosságok közé tartozott, hogy a malmok java részében az uradalom igényt tartott a molnárok munkája mellett némi pénz kifizetésére is. Ilyenek voltak például az alsóprébelyi (2 forint), a felsőtiszovnyiki (20 forint), a lentvorai (4 forint), a veresi (15 forint) és a rónabányai (3 forint) egyköves vízimalmok, továbbá a vámosfalvi (24 forint), a málnapataki (12 forint) vízimalmok, valamint a priboji (1-4,5 forint) malom. A brezovai egyköves vízimalom vagy a tamási kétköves malom molnáraitól is pénz járt a munkájuk mellett, azonban ezek összege nem állapítható meg, mivel azokat egybeszámolták más regálékkal. Némely malom használatáért azonban csak pénzzel tartoztak a molnárok, így a kotmanlehotai malomért (4 forint), a ludányi kétköves vízimalomért (60 forint), a budalehotaiért (4,5 forint), de a divényi malomért is 1748-tól (4 forint). Zichy I. Imre seniorsága idején az esetek kisebb részében módosították a malombérként teljesítendő különféle szolgáltatásokat. A nedelistyei vízimalom után munka, továbbá Zichy I. Károly alatt 2 forint, I. Imre idején 3 forint járt. A divényoroszi vízimalom molnára a XVIII. század elején még csak munkával tartozott, Zichy I. Imre szabályozása után viszont már 3,5 forinttal is. A Kaproncapusztán épült új malom molnárát Zichy I. Károly mentesítette a bérleti díj fizetése alól, de a következő földesúrnak már évi 4 forintot kellett innen adni. A Balassa III. Imre földesurasága idejéhez hasonlóan a XVIII. században az egyes településeken a divényi uradalomhoz nemcsak a teljes malom tartozhatott, hanem annak fele vagy harmada is. Az Ipoly folyó mellett lévő balassagyarmati malom fele után a molnár a Zichyeknek évente 32 forintot adott és munkával tartozott. A szklabonyai és a kisújfalusi egyköves vízimalmoknak szintén csak a fele képezte a Zichy-birtok részét, amiért az előbbi malomért kétévente 20 p. mérő búzával és munkával fizetett a molnár, az utóbbiból pedig 6,25 forinttal és munkával. A szentpéteri egyköves vízimalmon a birtok fele-fele arányban a kékkői uradalommal osztozott, ezért innen csak minden második évben került a divényi kasszába 2 forint, valamint a molnár munkakötelezettsé342 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium 128