Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 2. Az uradalom ipara - IV. 2. a. A földesúr által bérbe adott ipari üzemek
A malmok Az uradalom területén lévő malmokról az 1715-ben és az 1720-ban lejegyzett állami összeírások, az 1751. évi, majd a nyolc esztendővel később készült uradalmi összeírások, illetve az 1770-1771-es évek táján létrejött Mária Terézia-féle urbáriumok segítségével alkothatunk képet. 334 Az 1715. évi összeírásban az uradalom területén tizenkét malomról emlékeztek meg. 335 Kevesebb, összesen tíz malmot vettek számba öt esztendő múltán. 336 Az állami összeírások azonban nem tartalmazták, hogy az említett malmok részben vagy egészben a divényi uradalomhoz vagy más birtokhoz tartoztak-e. Az 1751. évi felmérés szerint Zichy I. Károly és I. Imre alatt a birtok területén 36 malom működött, amely arra utalhat, hogy a korábbi állami összeírások nem lehettek teljesek, vagy pedig a XVIII. század közepére számottevően nőtt az uradalom malmainak száma. 337 Az 1759. évi összeírás a zárgondnokságot követően mindössze 17 uradalmi malmot említett. 338 A Mária Terézia-féle urbárium felvételekor az 1770-es évek elején az uradalom 57 településén már összesen 48 uradalmi malom működött. 339 334 NML IV. 7. A. 1. Perceptoralia, 1715.; NML IV. 7. A. 1. Perceptoralia, 1720.; NML IV. 7. B. 1.1751; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759; MOL X. 4177, 4178,4180, 4191,4192,4193,4194, 4195,4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások. Az említett forrásokból származnak a továbbiakban is a vonatkozó esztendők adatai. 335 A forrás számot ad a terjéni egymalomköves malomról, amely évente 20 forintot fizetett urának, a szentpéteri, a balassagyarmati malmokról, az évi 10-10 forintot adó szinóbányai és rónai malmokról, a málnapataki szárazmalomról, a tekintélyes 200 forintot lerovó nagylámi malomról, az évi 20 forinttal tartozó egyköves felsőtiszovnyiki malomról. Az állami összeírás a fölsoroltakon kívül az ugyancsak az uradalom területén lévő egyköves, de csak évi 15-15 forintot adó policsnai és budalehotai malmokról és a kétköves, 40 forintot fizető tamási és a 100 forintos losonci malomról ad hírt. 336 Ezek között volt az alsótiszovnyiki, az évente 20 forinttal tartozó, egyköves felsőtiszovnyiki, az évi 4-5 forintot adó lentvorai és policsnai, a 15 forintot kiállító budalehotai, az egyköves szinóbányai, a 12 forintos rónai és az 1 forintos málnapataki malmok. Az előbbieken kívül szólni kell a nagyobb forgalmú, évi 100 forintos díjú losonci és az Ipoly folyó partján lévő 150 forintot adó balassagyarmati malmokról is. 337 NML IV. 7. B. 1. 3. sz. urbarialis conscriptio, 1751. 338 1759-ben a következő uradalmi malmokat sorolták föl: divényi, vámosfalvi, trahanovai, turopolyai, nedelistyei, policsnai, lentvorai, felsőtiszovnyiki, veresi, huttai, pribolyi, kaproncai, zséllyi, alsóprébelyi, ludányi, lesti és málnapataki malmokat. 339 Egy-egy malom állt az úrbérrendezés idején Alsóesztergályon, Balassagyarmaton, Bisztricskán, Divényben, Felsőesztergályon és Felsőludányban az Ipoly folyó mellett. További malmokat említettek Halászin, Kissztracinban, Kisújfalun, Nagykürtösön, Óváron, Rónabányán, Szelcen, Szennán, Szentpéteren, Szklabonyán, Terjénben, Udornyán, Vámosfalván, Zsélyen. Kézimalmokat tartottak számon Abélova, Budalehota, Dobrocs, Kotmanlehota, Tamási területén, miközben feljegyezték a madácskai, nagylámi, turopolyai, veresi, zavodai uradalmi kézimalmokat is, továbbá a nagylibercsei uradalmi malmot, valamint a száraz és vízbő időben is egyaránt őrlő alsótiszovnyiki, 126
