Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

IV. Az uradalom ipari termelése és bányászata - IV. 1. Az uradalom népességének ipara - IV. 1. b. Az uradalmi népesség által űzött ipar

attól kezdve évi 12 forintot, ártányt vagy helyette 2 tallért fizetett, s az odavitt tőkét felmetélte, amelyből minden első tizenegyedik őrá, a második tizenegyedik a földesúrra szállt.

317 A fában gazdag, folyókkal és patakokkal átszelt vidékeken azonban némely uradalomban akár 8-10 fűrészmalom is üzemelhetett a XVI-XVII. század folyamán.

318 A Fűrész nevű település fűrészmalma a falu elnéptelenedésével megszűnt, de a kotmanlehotai fűrészmalom a XVIII. században tovább működhetett, hiszen az itteni molnár évi 1000 zsindelyből álló cenzust fizetett 1715-1731 között az 1718-as esztendő kivételével. A vámosfalviak némely esztendőben néhány 1000, 1715-ben 18 000 zsindelyt adtak cenzus címén, a dobrocsiak viszont csak 1728-ban. A málnapatakiak is faizásért és munkakötelezettség megváltásáért 1734-ben 180 zsindelyt, 1735-1743 között 100-200 deszkát készítettek földesuruknak, ami megerősíti Mocsáry Antal beszámolóját. Az 1743-as esztendőig kimutatható, hogy az uradalom épületeihez felhasznált fa és zsindely jó része vásárlás révén került az uradalomhoz, azonban 1759-től rendszeressé vált a fa és zsindely uradalmi értékesítése, amely valószínűen a nagyobb jobbágyi terhekkel magyarázható.

319 A fazekasok Divényben három fazekas élt 1751-1759 között, az 1759. évi úrbéri összeírás viszont Losoncon még két fazekast említett, az uradalmi épületek kemencéit talán éppen ők készítették. A Mária Terézia idején készült úrbéri összeírás alkalmával pedig Tosoncán találkoztak azokkal, akik cserépedényeket, cseréphordókat és fazekakat állítottak elő. Vályi András a XVIII. század alkonyán lejegyezte, hogy Bisztricskán, Gergelyfalván cserépedény-készítésből éltek.

320 Magda Pál az 1819-ben megjelent munkájában Podrecsánynál, Tamásinál kiemelte a pipakészítést, ami évi legalább „50 000 szép fekete és híres dohányfüst-kéményt tsinálván" jelentős bevételhez juttatta a helyieket.

321 A podrecsányiak Mocsáry Antal szerint is bel- és külföldre szállított fekete pipákkal tűntek ki.

322 Fényes Elek 1847ben éppígy vélekedett: „Jó hírben álló pipákat (évenként 10000 FT. árút) égetnek Podrecsányon, továbbá Tamásin, Maskován..."

323 317 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium 318 Pongrácz, 1967.148. 319 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 182. et A. Számadások 1783-1787. 320 Vályi, 1796-99.

1. köt. 219., II. köt. 31. 321 Magda, 1819. 259. 322 Mocsáry, 1982.126., 211. 323 Fényes, 1847. 201. 122