Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. b. A majorsági szántógazdálkodás

letve a kétszeres terméseredményei kevésbé voltak ingadozóak, sőt rosszabb minőségű talajon is megteremtek. Mivel a paraszti gazdaságok nehezen viselték a termésingadozás okozta problémákat, a jobbágyok a divényi uradalomban is inkább a keveset hozó, de azt a keveset lehetőség szerint biztosan megtermő gabonafajtát részesítették előnyben, míg a majorsági gazdálkodás „megengedhetővé" tette a búza termesztését annak minden hátrányával és előnyével.

225 Másfelől az uradalom gabonabevételei között általában a majorsági eredetű bevétel kisebb volt a jobbágyi dézsmához képest rozsból, árpából és zabból, tehát pontosan azokból a gabonafajtákból, amelyek a hegyvidéken javalltak voltak.

226 Ám nem csupán a búzát és a kétszerest tekintette kenyérgabonának az uradalom lakossága más országrészeken. Például a pápa-ugod-devecseri uradalom területén élők a kenyérfélék készítésére elsősorban rozst, kisebb mértékben kétszerest, s legkevésbé búzát használtak föl.

227 A divényi uradalomban a gabonatermesztés számára legkedvezőtlenebb településeken „Abelova, Lentvora, Buda-lehota, Madacska, Polichna, Prága helységekben, s a málna-pataki hegykörnyéken zabkenyéren élnek".

228 A majorsági gabonatermesztés 1687-1743 között elsősorban a divényi majorságra épült, de más településeken is vetettek földesúri kezelésű földekbe gabonát. A búzát kezdetben csak a divényi majorságban aratták, majd az 1730-as években az illési, zsélyi, bussai, szklabonyai, zahorai majorsági szántókon is. A korszak végén a divényi búza termésmennyiségéhez képest nagyobb volt a más majorságokból származó, sőt maga az illési termés is. A majorsági eredetű kétszeres viszont döntően a divényi földekről került az uradalom magtárába, de szintén fontos volt a felsőludányi, a nagylibercsei és a kisszalatnyai szántókról begyűjtött kétszeres. A majorsági rozs is nagyrészt Divényben termett, a nagylibercsei, szklabonyai, zsélyi, zahorai földekről csupán kisebb, Illésiről pedig 1734-ben viszonylag hatalmas mennyiség került ki. Az árpa esetében ugyancsak a legnagyobb vetésterület a divényi majorságban lehetett, de az illési, felsőludányi területeken néhány évben jelentős, miközben az abélovai, szklabonyai, zsélyi, zahorai majorságokban nem túlságosan számottevő mennyiséget arathattak le. A majorsági zabtermelés fő színhelye 1735-ig Divény volt, ezt követően pedig Kisszalatnya és Felsőludány vette át a divényi majorság helyét ezen a téren. A korszak elején még a nagylibercsei uradalmi szántóról is hordtak be némi zabot. (VI. 1. 2. d., VI. 2. 2. d., VI. 3. 2. d., VI. 4. 2. d., VI. 5. 2. d. táblázatok) A korábbiakhoz hasonlóan 1759-ben is a divényi majorság volt a legnagyobb a vetőmag-felhasználást tekintve, azt követően az illési, majd a nándori, de kisebb szántók húzódtak Bussán, Szklabonyán, Zsélyen, Zahorán és Losoncon. Az allodiatúra szántóterülete 1765-ben is a hat esztendővel korábbi állapotokat mutatta, bár ekkorra megjelentek a nem túl nagy kiterjedésű vámosfalvi és praskovai szántók is. A majorság területén Divényben, Bussán, Illésipusztán, Nándoron, Szklabo225 Kaposi, 1992. 77. 226 Wellmann, 1979.171. 227 Fülöp, 1994. 237. 228 Fényes, 1847,198. 100