Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. b. A majorsági szántógazdálkodás

nyán, Zahorán, Zsélyen és Losoncon 1765-ben búzát termeltek, rozst viszont csak az uradalmi központban. Az árpát három település majorsági szántójába vetettek ekkortájt, vagyis a divényi, illési és bussai földekbe, zabot ellenben több majorságban is termesztettek, így a divényi, nándori, illési, bussai, vámosfalvi és praskovapusztai majorságokban. Az 1770-1771-es esztendőkben Szelcen, Bussán, Alsóprébelyen szántót és szőlőt is találtak földesúri kezelésben, az utóbbi településen 4 holdnyit. Tosoncán, Halászin, Felsőtiszovnyikon, Felsőludányban is volt majorság, ám Turicskán, Málnapatakon a majorsági terület egy részét, miközben Bisztricska és Mlágyó majorságát teljes egészében a jobbágyok vállalták fel.

229 (4. térkép) A majorsági szántógazdálkodás esetében figyelmet érdemel az a tény is, hogy a hatalmas kiterjedésű uradalom különféle, egymástól igen távol lévő pontjain műveltek földeket. A majorsági szántókkal rendelkező települések eltérő adottságokkal rendelkeztek, például Divény, Abélova, Nagylibercse viszonylag terméketlen területen húzódott, miközben Felsőludány, Szklabonya, Zsély vagy Bussa jó minőségű földdel rendelkezett. Az uradalom nem minden majorságát látta el személyzettel, kezdetben csak Divényben éltek fizetett alkalmazottak, később pedig a XVIII. század közepéig az uradalmi központ mellett Illésin. Az uradalom majorsági alkalmazottai és szolgái azonban inkább állattartással foglalkoztak, nem pedig földműveléssel. A divényi és illési béresek mellett az uradalom központjában működő majorszekeres esetleg szánthatott is az uradalom földjein, s a magtárakba szállíthatta az ott megtermelt gabonát. A divényi majoros szintén részt vehetett a szántógazdálkodás különféle munkafolyamataiban, annak irányításában vagy összehangolásában.

230 Az uradalom területén 1783-ban divényi, szentpéteri és praskovai majorosokat fizettek, akiknek a munkáját két majorszolga segítette. Megemlékeztek még ekkor több szabadosról is, akik feltehetően a majorsági szántóföldeken is dolgozhattak a divényi, terjéni, lentvorai, alsó- és felsőtiszovnyiki, turopolyai, divényoroszi, szalatnyai, tótkishartyáni, lesti, alsóesztergályi, bussai és málnapataki részeken.

231 A majorsági földterület műveléséhez azonban nem csupán az uradalmi alkalmazottak munkáját használhatták föl. A XVII. században kimutatható, hogy a jobbágyok járadékmérséklésért vagy járadékmentességért földesúri kezelésű földeket vetettek be uruk számára. Abélován 1691-ben telkenként 4 kila árpát vetettek el, a következő évben pedig a felsőludányiaknál jegyezték meg, hogy nincs járadékkötelezettségük, míg majorsági földekbe vetnek, ugyanekkor hat ember költözött Fűrészre, akiknek szintén a járadékmentességért munkával kellett szolgálniuk. Terjént 1692-ben huszonhat ember szállta meg, akik kilencedüket a majorsági szántóba vetették el, s a Halásziban gazdálkodó Kocsis György jobbágy Vi házhely után való földet vetett be az uraság számára. Hasonló lehetett a helyzet 1736-ban is, hiszen a majorterületeket 229 MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások 230 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766. 231 MOL P. 707. Zichy család levéltára, 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 101