Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 2. A majorsági termelés - III. 2. b. A majorsági szántógazdálkodás

második felében igen száraz időjárású évek követték egymást, amely nemcsak a divényi számadáskönyvekből, hanem az ország más részéről is ismert. „1726-ban nagy hiány volt gabonában a felette nagy szárazság miatt, ami pedig megérett, ismeretlen fiivekkel keveredve, ízetlen kenyeret adott és olyan ártalmasat, hogy akik az új kenyérből ettek, megtébolyodva őrjöngtek és láncokkal kellett őket megkötözni, nehogy maguknak vagy másoknak ártsanak" - írta Bél Mátyás például a Tolna megyei Bonyhádról.

219 A XVIII. század közepét a majorsági búzatermelés megerősödése jellemezte, s a kis részarányú zab és árpa mellett a többi gabonafajta szinte teljesen eltűnt. A korábbi gyakorlattal megegyezően 1765-ben elsősorban búzát termeltek, kisebb mértékben zabot vetettek, miközben nem túlzottan számottevő rozst és árpát is.

220 Látványosan változott 1765-1789 között a szántókon elvetett mag összetétele. A század végén búzát már egyáltalán nem termesztettek, helyette megjelent viszont a kétszeres a rozs mellett, amelyeknek vetésre szánt mennyisége külön-külön csupán tizede volt az 1765. évi búzáénak, miközben a zabé a harmadára, az árpáé pedig a felére csökkent 1789-ig.

221 Az elvetett mag utáni terméshozam kérdésköre csak nehezen vizsgálható a forrásadottságból fakadóan, mindenesetre így is látszik a hozam évenkénti jelentős ingadozása.

222 Az uradalmi szántókon az egyes gabonafajták közül zabból és árpából az elvetett mag tíz-, tizenkétszeresét is learathatták, miközben a búza, a rozs és a kétszeres esetében még a vetőmag ötszörösét is alig. A XVIII. századi Magyarországon a vetőmag tizenhatszoros megtérülésétől a teljes megsemmisülésig minden előfordulhatott, ám az országos átlagot tekintve a gabona 3,2-szeres megtérülésével számoltak. A vetőmag megtérülése az országos helyzetet tekintve a rozs és a búza esetében volt kedvezőbb az árpával és zabbal szemben, ám a divényi uradalom majorságában fordított volt a helyzet a gazdaságföldrajzi adottságoknak megfelelően.

223 A majorsági és a paraszti termelés gabonaszerkezetében felfedezhető némi különbség és hasonlóság. A két üzemtípusban búzát, kétszerest, rozst, árpát és zabot is termeltek egyaránt, eltérés a gabonafajták közti arányban mutatkozott. A kenyérgabonák esetében a majorságban a kétszeres helyett inkább a jól értékesíthető búzát igyekeztek termelni a XVIII. század folyamán, miközben a paraszti gazdaságokban a kétszerest részesítették előnyben a tiszta búzával szemben. A sárospataki uradalom majorságában is leginkább a búza tett szert nagyobb jelentőségre.

224 Mindennek oka az volt, hogy a búzához képest a rozs, il2

" Bél, 1979. 351. 220

1765-ben 1257,5 p. mérő búzát, 147 p. mérő rozst, 123 p. mérő árpát, 828,5 p. mérő zabot vetettek. (MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 24. Az 1765. évi számadás) 221 1789-ben a kétszeres esetében a vetőmag mennyisége 136,5 p. mérő volt, miközben a rozsé 13 p. mérő, a zabé 260,5 p. mérő, az árpáé 52 p. mérő. (MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 273. No. 4. Az 1789. évi számadás a természetbeniekről) 222 A majorsági vetőmaggal szemben a majorságban megtermelt gabona mennyisége nem mindig különíthető el a paraszti eredetű dézsmától. ^3 Wellmann, 1979.152. ^4 Ravasz, 1938. 86-87. 99