Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)
R. Várkonyi Ágnes ajánlása
és tárgyszerűen kezdte Magyarország története című művében megírni ezt a korszakot. Asztalán több napló várt kiadásra, és összeállított „Bús egy rege" címmel egy dokumentum-válogatást Rákóczi bujdosása idejéből. Megkezdték a vörösvári Erdődy-Aspremont levéltárban őrzött, Lengyelországból hazahozott Rákóczi-iratok másoltatását. Nagy Iván már mint a kor forrásainak ismerője készül a Rákóczi-kor dokumentum-sorozatának kiadására. Szakértelmét több mű is bizonyítja. 1861-ben általános meglepetésre „világ elé bocsájtja" Thököly titkára, Komáromy János magyar nyelvű naplóját, ezt a minden szépítgetéstől mentes tudósítását a Virágok mezejére száműzött bujdosók életének, leírja például, hogy amikor Európából kivitorlázott velük a hajó Kisázsiába, és mindenki szomorkodott, miért hívta őt táncba vidáman Zrínyi Ilona. Felfedezte és közzétette Nagy Iván az egyik legizgalmasabb magyar történetíró, Brutus János Mihály „Magyar história"'-ját Mohács koráról (1490-1552), s még ugyanabban az évben 1863-ban Thököly Imre naplóját 1693-1694-ből. Megtalálta gróf Esterházy Antal tábori naplóját, a szabadságharc egyik legizgalmasabb forrását, amely Rákóczi szociális politikájának dokumentumait is őrizte. Különösen jelentős a Királyi, nádori és más nevezetes levelek Nógrád vármegyéhez, 1663-1666, címmel kiadott forrásgyűjteménye, mert nem kevesebbről tudósít, mint hogy Zrínyi Miklós és társai kezdeményezése az európai játéktéren sikerrel járt, Wesselényi nádor a vármegyének is elküldte János Fülöp mainzi érsek levelét arról, hogy megindul a nemzetközi török-ellenes háború, és a keresztény országok csapatokat küldenek a Királyi Magyarországra. A Nagy Iván kiadásában megjelent források jelentőségét növelte, hogy több forrást is kiadtak ekkor a kora-újkori magyar történelem európai jelenlétéről, és az emigrációban élő Simonyi Ernő megkezdte a szabadságharccal foglalkozó angol diplomáciai iratok feltárását. A professzionális magyar történetírás indulása idején ennek nem kisebb jelentősége volt, mint hogy folyamatosságában dokumentálta Magyarország helyét Európában. 1864-ben meghalt Szalay László. Örökösének a források másolásába bevont huszonöt éves Thaly Kálmán jelentette ki magát. Költőnek készült, történelmi élményeit először versekben fogalmazta meg. Óriási munkabírással források hihetetlen mennyiségét másolta le, több művet tett közzé és kifejtette: kiadja a „kuruc világ" minden dokumentumát. A Bottyán János életrajzáról (1864) Gyulai Pál írt telibe találó kritikát: „nem a valóban nevezetes dolgok lelkesítik, mint inkább holmi kuruc bravúrok, huszáros tempók s bizarr külsőségek." Alapvetően fontos forrásokat tett közzé a „Rákóczi Tár" című köteteiben, de az előszó kulcsszavai jelzik micsoda látomássá írja át a források tartalmát: „daliás sereg", „villogó kardok", „tüzes csaták." Kedves hősét, Bercsényit felfokozott romantikus rajongással mutatja be: „törhetetlen jellemű, vasakaratú, szenvedélyes, szilajkedélyű, szikrázó szellemű", levelei „gyémánt lelkének kipattant szikrái." Thaly levéltárakat ismertetett, történeti és saját verseket 8
