Szirácsik Éva: „Rákóczy levelek”. Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005)
R. Várkonyi Ágnes ajánlása
szabad és korszerű magyar államot. Nagy Iván, mint a jogász ifjúság általában, Európa történetét tanulmányozta, s a Kisfaludy Társaság felhívására gyűjtötte a Mátra- és a Zagyva-vidék, a Tarna-part falvaiban a történeti mondákat, énekeket, huszárdalokat. Tanulmányozta ezt a Herder szavaival a „nép levéltárának," nevezett anyagot, mai szóval az oral history-t. Mikes Kelemen „Törökországi levelek"'-ét a cenzúrát kijátszva 1794-ben adta ki Kultsár István, s azóta egymás után jelent meg okmány, levél, országgyűlési előterjesztés a Rákóczi-szabadságharc idejéből. Megnyíltak a levéltárak rozsdás zárai. Hosszú részleteket olvashatott bárki magyarul a fejedelem emlékirataiból. Kölcsey, Petőfi, Arany János versei a tiltott kor mentalitását sugározták, és a német színházban zengett a Rákóczi-induló. Világos után mit tehetett egy jogot végzett, s 1848/49 csatatereit megjárt ifjú? Bujkált, és elkerülte a letartóztatást. Kapott az alkalmon, mint nevelő kijutott Velencébe s a híres Bibliotheca Marciana levéltárban megismerte a kutatómunka örömét és azt, hogy Magyarország története szerves része az európai múltnak. Nem csoda tehát, hogy Nagy Iván a Rákóczi-kori nagytömegű irategyüttest azonnal lemásolta. Csak a levéltári anyaggal dolgozó tudja, milyen nagy teljesítmény volt leírni ezeket a különböző kézírással készült latin és magyar szövegeket. S amit közben megtanult, egyetemmel ért fel. Tudatában volt horderejével, mert kiadásra készítette elő, a legjobb európai színvonalon. A címlapot is elkészítette, s a címben, amit választott, mintha a „Törökországi levelek" mintáját követte volna, azok a tér távoli pontjáról, amint Mikes írta: „Európa széléről" tudósítottak. A „Rákóczy Levelek" az idő messzeségéből üzenték: a korszerű magyar állam megalkotása egyetlen vármegye mikrokozmoszában is vizsgálható. Még tombolnak a censorok és nincs kiadó. Nagy Iván az Egyetemi Könyvtárban kapott állást, s a 18. századi jezsuita történetírók hatalmas iratgyűjteményében áttekinthette a Rákóczi-szabadságharcból származó forrásokat, és néhánnyal ki is egészíthette a nógrádi gyűjteményt. Ismerni akarta a nemesi társadalmat, amelynek nagy része, közöttük saját szépapja is, magáénak tekintette Rákóczi céljait. Úgy vélte, a polgári átalakulással a nemességnek, mint kiváltságos rendnek, története lezárult, megkezdte tehát a Magyarország családai kézikönyvének munkáját is. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban visszanyerte nyilvános működési jogát, levelező tagjai sorába emel egy sereg fiatalt, köztük Nagy Ivánt is. Titkárának az emigrációból hazatért történetírót, Szalay Lászlót választják meg, és kidolgozzák a nagyszabású forráskiadási programot, a Magyar Történeti Emlékek (Monumenta Hungáriáé Historica) sorozatait. Nagy Iván 1861. október 4-én az Akadémia Történeti Bizottsága elé terjesztette javaslatát: a sorozatba iktassák be a Rákóczi-Okirattárat, leveleket, rendeleteket, törvényhatósági iratokat. A kezdeményezés a legkorszerűbb európai gyakorlatot követte. Szalay László alapelve volt: „a tudomány Magyarországon életkérdés", felkarolta a tervet, maga is elmélyült a szabadságharc forrásaiban, 7
