Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története

Az egyházi szolgálatban állók, a kereskedelemből és iparból, haszonbérietekből, földből élők mellett az értelmiségi, tisztviselői pályán találjuk a megye zsidóságának kisebb hányadát. Közöttük számosán vívták ki nem zsidó polgártársaik elismerését, tiszteletét. Salgótarján talán legismertebb zsidó orvosát, a '48-as hős Jungmann Mihályt például megye-, sőt országszerte ünnepelték orvosi pályafutásának félszázéves jubileumán, 1902-ben. Akárcsak a képen látható Geró Mór orvost, aki 1859-ben született Balassagyarmaton, és többéves bécsi működés után tért vissza szülővárosába. Sokáig volt a az Orvosszövetség megyei fiókjának az elnöke. Számos kitüntetésben részesült élete során. A túloldalon jobbra dr. Geró Mór orvosi receptje. Balra: a megyei Orvosszövetség meghívója közös vacsorával egybekötött rendkívüli közgyűlésükre, melyet Geró Mór örökös díszelnök orvosi működésének 50. évfordulója alkalmából rendeztek.

kát: „Jobb lesz maguknak, ha hozzátartozóik katonai munka- szolgálatban lesznek." (►39.) Volt, aki szó szerint az utolsó pillanatban menekült meg a deportálástól. így jártak a gyűjtőtábor építésére a gettóból kiküldött, majd elszállított (menekített) salgótarjáni férfiak. Amikor már egy hete az istállóban dolgoztak, „megjelent egy százados, és kihirdette, hogy... 16-50-ig minden férfinek sorakoznia kell." Hatvanba, Nagygombosra vitték ókét.152

Ezek a HM által szervezett akciók valóban nagy fájdalommal jártak a magukra maradó nők és gyermekek számára. Kétségbeesésük fokát jól érzékeltetik a Szécsényből származó Dina Davidovich alábbi sorai: „Kevéssel a gettó létesítése után az utcánkban felhangzó katonacsizmák dobbanása baljóslatú hírt hozott. Ezúttal a gettóba tartott egy szakasz, hogy elvigye kis közösségünk ifjú és felnőtt férfi lakóit. Csak az idősek, betegek, asszonyok, gyerekek maradhattak otthon. Mivel két bátyám igencsak fiatal, Édesapám pedig egészséges volt, őket is letartóztatták. Aggódva kérdeztük: miért? Azt felelték, frontra mennek. Biztosan tudtuk, hogy nem igaz, mert sárga csillagos civileket sosem vezényeltek a frontra. Reménytelenségünk pánikba torkollott, mindhármunkat fokozódó rémülettel és létbizonytalansággal tetézve."153

A balassagyarmati gettóból is vonultattak be munkaszolgálatosokat, méghozzá két ízben. Az első május közepén volt, a második pedig május végén, „amikor az ipari szakmunkásokat kellett bevonultatni" - emlékezett Óriás Oszkár rendőrfogalmazó az ellene indított népbírósági per tárgyalásán.154 Előbbi azért vált nevezetessé Balassagyarmaton, mert - némi hercehurca után - elvitték a gettóból a főrabbit: „Mikor a munkaszolgálatosokat szolgálattételre behívták, a behívójegyeket a rendőrség kézbesítette. A rabbi is kapott behívót, aki azonnal elment a főispánhoz és kérte őt, hogy amennyiben mód van rá, mentesítse a bevonulástól. A főispán telefonált nekem, hogy a papot nem kell bevonultatni. Én ezt tudomásul vettem, s mikor a kézbesített behívójegyeket visszaküld- tem Szécsénybe a bevonulási központhoz, a rabbi visszajelentett behívóját is visszaküldtem. Lázár százados, a bevonulási központ parancsnoka, mikor a visszajelentett behívójegyet megkapta, felhívott telefonon, és goromba hangon, kiabálva követelte, hogy a rabbit azonnal vonultassam be, mert senkivel nem lehet kivételt tenni. Én ezt azonnal jelentettem a főispánnak, aki nem tudott semmit tenni, mert nem volt módjában behívottakat visszatartani, s így be kellett a rabbit is vonultatni."155 Egy gettólakó arra vél emlékezni ezzel kapcso-