Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története

hullák. A Reinitz Ceredről egy gazdag ember volt, becsületes, jóravaló ember volt, azt úgy megverték, hogy alig maradt benne élet. Nem is élte túl. A polgári iskolában a Bellák doktort kidobták az ablakon. (Híd- váry István interjújának részlete.)

A. G.-né: Olyat, hogy valakit megvertek volna itt Turjánban, olyat nem hallottam. Volt, bocsánat, volt olyan, hogy bevittek egyeseket. Itt, a Rákóczi úton van egy iskola, azelőtt polgári iskola volt, oda bevittek egyeseket vallatni, akikről azt gondolták, hogy valami vagyonuk volt, hogy hová tették. Abban a házban, ahol mi laktunk, mi a földszinten laktunk, az emeleten lakott Bellák doktor. Bellák István, fogorvos. Nos, ezt a Bellák Pistát annyira megverték, de annyira megverték... aztán a második emeleti ablakból kidobták az utcára, mikor már jóformán nem élt, de még élt, de már csak haldoklott. Kinéztem az ablakon... és láttam, hogy egy ilyen parasztszekéren hoznak valamit. Amikor közelebb ért a kocsi, akkor megismertem, hogy Pista bácsi volt. Bevitték őt a kórházba, de még abban az órában meghalt. Bellák Pista nem sokkal előbb nősült, és vett a feleségének Ózdon egy nagyon szép briliánsgyűrűt nászajándékba. Ez biztos volt, ezt mindenki tudta. Az udvaron volt - mert akkor még nem volt olyan központi fűtés, mint most - a fáskamrájuk. Korábban ott matatott a fáskamrában, nem tudtuk elképzelni, hogy mit csinál. Aztán bevitték a cselédlányukat is, akkor az a lány azt mondta, hogy ő tudja, hol van a gyűrű. És jöttek, és meg is találták. Egy gyűrűért agyonütötték. Hát, lehet, hogy úgyis meghalt volna, hogy nem jött volna vissza. Egészséges fiatalember volt, munkaszolgálatos lett volna. Láttam őt haldokolva a parasztszekéren. Ott feküdt, szalmán vitték be őt a kórházba, és még aznap hallottuk, hogy meghalt, hogy már el is temették. (Hídváry István interjújának részlete.)

(37.) Visszaemlékezések a kisterenyei gettóban folytatott vallatásokra

VJ. E.-né: Grósz bácsi háza mellett a Grünbaumék kamrája volt a rendszeres verések színhelye. A csendőrök vertek bennünket, így a nagybácsimat is azért, hogy a vagyonát, ékszerét, egyéb cuccait hová tette. Ezt nem egyszer, de naponta megcsinálták. Szegény nagybátyámat teljesen összeverték. Még anyuka is kapott. Úgy emlékszem, hogy inkább a családfőket verték, róluk tételezték fel leginkább, hogy tudják a családi vagyon rejtekhelyét. De vertek ezek mindenkit, jómódú volt vagy sem. Az emberek talpát ütötték, volt, aki szinte kézen ment haza abból a kamrából. Ezek a csendőrök őriztek bennünket, csak álló posztok voltak. (Hídváry István interjújának részlete.)

L. Z.-né: Mikor este, munka után betereltek bennünket [a gettóba], akkor sorban megvertek minket, főleg a talpunkat ütötték. Az egyik ház82