Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
пак kiürítették a kamráját, oda betettek egy padot, és azon hasra kellettfeküdni, lábunkat fölemelni, hogy verhessék a talpunkat... Volt a gettóban egy ceredi kisfiú, olyan 12-13 éves. Azt küldték mindig azért, akit úgy sorban verni akartak. Ha megláttuk a gyereket, már végünk volt. Akkor menni kellett abba a bizonyos kamrába. Sok volt a verés. Egy Karácsonyi nevű detektív irányította a csendőröket. Nem emlékszem ennek az embernek az arcára, nem nagyon mertünk mi ránézni senkire. Egy hónapig voltunk a terenyei gettóban, aztán felhoztak bennünket a salgótarjáni gyűjtőbe, a bányaistállóba. De előtte még betereltek bennünket a terenyei iskolába egy éjszakára, hogy a csendőrök átkutathassanak bennünket. Pénzt, ékszereket, aranyat vettek el, mivel nekünk már úgysem lesz rá szükségünk. (Hídvári István interjújának részlete.) Gyenge Margit szülésznő: A helybeli csendőrőrs parancsnoka felolvasott egy rendeletet, miszerint nekünk meg kell jelennünk a gettóban, és az ottan lévőket meg kell motoznunk, és az értéktárgyaikat elvenni, és átadni az ott lévő bizottságnak. A gettóban lévők minden felszólítás nélkül a náluk lévő értéktárgyaikat név szerinti szólításra a... bizottság elé lépve lerakták az íróasztalra. Az én jelenlétemben, illetve a megmotozásom eredménye negatív volt, mert a megmotozott személyeknél én már semmit sem találtam. Tudomásom van arról, hogy dr. Farkas Lajosné az ujján lévő arany karikagyűrűt nem tudta levenni, mert az ujjai be voltak dagadva, úgyannyira, hogy szappan, glicerin bekenése után sem tudta levenni, dacára, hogy én is segédkeztem, és akkor őfelajánlotta, hogy lefogja az ujjárói részeltetni a gyűrűt, nehogy kellemetlensége legyen belőle..." (XVII. 403. 41/1946. Poldermann Béla igazolása, 1. p.) A 20. század első felében négy településen (Losoncon, Balassagyarmaton, Salgótarjánban és Szécsényben) koncentrálódott a megye zsidóságának több mint fele, míg a kisebb falvak majd 90%-a adott otthont vagy biztosított megélhetést a többi családnak. A zsidóság vagyonilag is tagozódott. Csak keveseknek adatott olyan otthon, mint a szátoki Perlusz Jenőnek és családjának.
