Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
Balassagyarmati kereskedők számlái a 19. és 20. századból. 96 Schenk Erzsébettel felvett DE- GOB-jegyzőkönyv (3551. szám). Korn Béla szátoki kereskedő és fia pl. „egy rendőrtiszt jósága révén" látogathatta meg és segíthette csomagokkal a gettóban lévő rokonait. NML XXV. 1. b) 220/1945. Korn Béla vallomása az Óriás Oszkár elleni népbírósági perben. 97 Hídváry István interjúja W. E.- nével. 60 népbírósági perében. Nem menekülési kísérletekről lehetett szó elsősorban. Ilyen gondolatok később (túl későn), csak a bevagonírozás és a deportálás napjaiban fordultak meg igazán komolyan a fejekben, hogy aztán a mindennél fontosabb családi összetartozás, összetartás ereje rendre elhessegesse azokat. A gettóba ugyanis visszatértek a ki-kijárók. Krakkauer Istvánná pl. így tanúskodott Eördögh perében: „Férjem zsidó származású volt, így neki is be kellett menni a gettóba. Onnan titokban hazajárt étkezni, de valaki emiatt feljelentette, hogy ki, azt nem tudom." A szintúgy a balassagyarmati gettóba zárt Schenk Erzsébet doktornő pedig arról számolt be, hogy a város keresztény lakói igencsak kíváncsiak voltak, mi folyik a gettó kerítésein belül, és sokan szerettek volna bejutni oda rokonaikat meglátogatni.96 A kisterenyei gettó somoskóújfalusi foglyai ugyanakkor csak totális elszigeteltségükre emlékeznek, arra, hogy a mezőgazdasági munkán kívül egyáltalán nem mehettek ki a magasan körbedeszkázott gettóból, még bevásárolni sem. „Amíg tartott az otthonról hozott ennivaló, volt tartalékunk, azt használta föl anyuka. Volt krumpli meg zsír, de kevés volt, az biztos, az élelmiszer. Amink volt, azt ettük, de lehetőségünk arra, hogy kimenjünk - ha még pénzünk lett is volna - vásárolni, beszerezni, nem volt." 97 A salgótarjáni gettó egykori lakói, a túlélők, visszatekintve eltérően ítélik meg helyzetüket. Az 1944-ben tizenhat esztendős Gescheit Károly úgy emlékszik, postásként akármikor járhatott az utcán.98 A gettóbeli életre való kései visszaemlékezéseknek egyébként a legbizonytalanabb kérdése éppen a mozgás szabadságával (és ezzel összefüggésben legtöbbször az élelemhez jutással) kapcsolatos. Nem emlékeznek, vagy inkább nem tudják utólag elképzelni, vajon hogyan jutott be az ennivaló a gettóba, hogyan jártak-keltek segítőik, vagy hogy egyáltalán lehetséges volt-e a kijárás-bejárás a gettóból, a gettóba. (^26) A salgótarjáni zsidó hitközség (tanács) tagjai május 12-én folyamodtak szabad kijárásért Jánossy Ödönhöz, hogy rájuk bízott teendőiket hatékonyabban elláthassák. (►27.) Kérelmük azonban, amelyet a rendőrkapitány május 15-én „véleményezés végett" megküldött a polgármesternek, valahol elakadt: Salgótarján polgármesteri hivatala csak augusztus 7-én érkeztette azt, amikor a zsidóság már lassan két hónapja nem élt a városban.99 Érdekes, amit a helyi zsidó tanács működéséről, a rendőrkapitánysággal való kapcsolatáról tudnak, gondolnak a salgótarjáni túlélők. Majd mindnyájan említést tesznek Jánossy rendőrkapitányról, akit a hitköz
