Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
(17.) Hochauser Károly zárolt fáját utalja ki a salgótarjáni gettó elkülönítéséhez a polgármester. Salgótarján, 1944. május 23. Határozat: A salgótarjáni gettó elkülönítéséhez szükséges faanyag biztosítása csak [a] Hochauser Károly asztalosmesternél zárolt faanyag felszabadításával biztosítható. Felszabadítok: 15 db 4/4“-os, 4 méter hosszú staflit. 8 db 4/4“-os, 5 méter hosszú staflit. 6 db l"-os, 10 cm széles, 4 méter hosszú deszkát. 4 db 2 "-os, 10 cm széles, 5 méter hosszú deszkát, és 30 m2 VF'-os deszkaanyagot. Erről értesülnek: 1. Hochauser Károly asztalosmester 2. Gettómegbízott Friedler Samu az értéknek a Salgótarjáni Népbank Rt.-nél való befizetése végett. 3. Műszaki osztály, 4. Főnyi Sándor ácsmester, mint a munkák végrehajtója. Salgótarján, 1944. május 23. Rátky polgármester (NML V. 183. a) 14867/1944., 20. p.) (18.) A Munka című hetilap tudósítása a salgótarjáni zsidóság gettósításáról. Salgótarján, 1944. május 6. A zsidók gettóba telepítése az illetékes miniszteri rendelet és a vármegye alispánjának végrehajtási rendelkezései szerint folyó hó 3-án városunkban is kezdetét vette, és május 10-ig le lesz bonyolítva. A gettó kijelölése a helyi viszonyoknak megfelelően és a keresztény polgárság érdekeinek megóvása mellett történt, s a városházán folyik már a felszabadult zsidó lakásoknak a keresztény lakásigénylők számára való kiutalása. A városban [az] eddig települt zsidó lakosokon kívül még 420 vidéki zsidó is a kijelölt gettóba lesz betelepítve. Mint értesültünk, rendelkezés történt a zsidóknak az utcákon való közlekedésének korlátozásáról, mind helyrajzi, mind időbeli szempontból. (A Munka, 1944. május 6., 3. p.). (19.) Salgótarjáni túlélők visszaemlékezései a gettósítás menetéről Gescheit Károly: „A csendőrök bejöttek a lakásunkra, és kiadták az utasítást, hogy 50 kg-os csomagokkal felszerelve induljunk a gettóba, azaz a kijelölt utcákba.” (3552. számú DEGOB-jegyzőkönyv.) F. М.-né: Mindenki ott, abban a körzetben, kit hol helyeztek el, kellett hogy megéljen. Mert három ilyen gyűjtő gettó volt. Nem tudom, milyen alapon szortírozták az embereket, hogy ki, hova men53
