Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Senkiföldjén. Nógrád vármegye gettóinak története
A felső képen idősebb és ifjabb Chorin Ferenc. Előbbi a Gyáriparosok Országos Szövetségének alapítójaként, első elnökeként ismert, Salgótarján első díszpolgára. Igazgatósági elnöki tisztet töltött be a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél. Fia, ifjabb Chorin Ferenc ugyanezen vállalatnál elnök-vezérigazgató volt. A lenti képen a Salgótarjáni Acélgyár látható. 62 NML V. 83. 43. biz./1944. 63 Meg kell azonban jegyeznünk, elképzelhető, hogy a szóban forgó, május 23-án zárolt faanyag valójában nem a városi gettó, hanem a bányaistállóbéli tömörítőhely (gyűjtőtábor) elkülönítéséhez került fel- használásra. Emellett szólhat, hogy június 5-én ide szállították több gettó lakóit, illetve az is, hogy a gettó és a gyűjtőtábor általunk megkülönböztetett fogalma akkortájt nem minden esetben vált szét. „A gettó felállításához a Rimamurány-salgó- tarjáni Vasmű Rt. adta kölcsön a 42 gye alispánja május 19-én bizalmas aktaként továbbította a polgármesterek és főszolgabírók felé Jaross 38.223/1944. számú körrendeletét, amelyet Balassagyarmaton május 23-án, szintúgy titkos iratként érkeztetett Vannay Béla hivatala. Az aktára csak ennyit jegyeztek: „Elintézve a benti szerint."62 Ugyanezen a napon Salgótarján új polgármestere - a huszonkét esztendő után, 1944. január 1-jén éppen politikai okokból nyugdíjba vonuló Förster Kálmánt felváltó Rátky Béla - a get- tósítás önfinanszírozásának egy másfajta lehetőségével élt: a Hochauser Károly zsidó asztalosmesternél zárolt faanyagot utalta ki „a salgótarjáni gettó elkülönítéséhez".62 63 (►17.) A Nógrád vármegye harmadik legnépesebb zsidó közösségének otthont adó Salgótarján polgárai elsőként május 6- án, a város hetilapjából értesülhettek hivatalosan a gettósítás tervezett menetéről. (►18.) A tudósítás szerint ekkorra már megtörtént a zsidók által lakott utcák kijelölése, „a keresztény polgárság érdekének megóvása mellett". Elindultak az átköltözések a városon belül, a falvak zsidóságának befogadásáról, felvételéről azonban még jövő időben szólt a cikk szerzője. Bármennyire is bizakodtak, a május 10-ei lebonyolítási határidőt nem sikerült tartaniuk, ezért a hitközség (és nem zsidó tanács!) az alispánhoz fordult három napi haladékért.64 A salgótarjáni polgármesteri hivatalon keresztül május 9-én kapták meg a választ. Egy Eíorváth nevű tanácsos az alábbi üzenetet vette távbeszélőn dr. Kardos vármegyei alispáni titkártól: „A zsidó hitközség indokolt kérelmére a vármegye alispánja 1944. május hó 12-én reggel 9 óráig terjedő időpontig a gettó-beköltözések befejezésére haladékot engedélyezett."65 A tehát három helyett két napra szóló halasztási engedélyt a
