Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
Már ejtettünk szót azokról, akik kisebb-na- gyobb ipari vállalatot, „gyárat" létesítettek, esetenként a kereskedelmi tevékenységet is elvégezvén, mások pedig - igaz, nem feltétlenül salgótarjániak - igen fontos tisztségeket töltöttek be legnagyobb üzemeink élén. 1894- ben például a Schwarz család kezdte meg a táblaüveg gyártását Pálfalván, 1898-ban pedig Rosenthal Herman gyáros és vasútépítési vállalkozó kezdeményezésére jött létre a Keszler-Böhm-Bauer-féle vasöntöde Salgótarjánban. Idősebb Chorin Ferenc, aki a Gyáriparosok Országos Szövetségének, a GYOSZ- nak alapítójaként, első elnökeként ismert, s aki városunk első díszpolgára, névadója az első tarjáni gimnáziumnak (amelyet a mai Madách Imre Gimnázium tart elődjének), igazgatósági elnöki tisztet töltött be a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél. Fia, ifjabb Chorin Ferenc, aki nem mellesleg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alelnöke is, elnök-vezérigazgató volt ugyanezen vállalatnál. A salgótarjáni bányaigazgatóságot 1902-től Geró Nándor vezette, Bíró Pál a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Rt. elnök-vezérigazgatója, Weiss Fü- löp a Salgótarjáni Palackgyár első igazgatósági elnöke, s egyben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank feje volt. A 19. század utolsó két évtizedében a kereskedelemből és vendéglátásból, valamint az iparból élők mellett jóval kisebb részt (kb. 5%) tettek ki azok, akik valamilyen egyházi szolgálatot láttak el, foglalkozásukként ezt jelölték meg. Közülük a Pozsonyból származó rabbit, Deutsch Mózest már megismerhettük. Rajta kívül itt említhető írom Meilech kántor, de más kántorok, alkántorok, valamint zsidó vallásmagyarázók, teológusok is. Egyikük egyenesen Egyiptomból, Kairóból érkezett Magyarországra, s gyöngyösi feleséget választva telepedett le városunkban. Hozzájuk hasonló számban éltek a századvégi Salgótarjánban zsidó magánhivatalnokok és értelmiségiek, ekkortájt főleg tanítók és orvosok. A rohamosan fejlődő város közegészségügyi viszonyai katasztrofálisak voltak, miután egyre többen és többen zsúfolódtak össze kis helyen. Az 1860-as évek végéig egyetlen (!) orvos élt a községben, a nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő Jungmann Mihály, aki a társasági élet fő fórumának, a Casinónak szervezőjeként, a takarékpénztár tagjaként, a zsidó szent egylet magánorvosaként is ismert szereplője volt a társasági életnek. A század végén már hét orvos gyógyított a tizenháromezer lelket számláló Tarjánban, például a jótékonykodásáról, emberbarátságáról ismert Lő winger Rezső és Winter Samu. 1920-ban tíz, 1935-ben pedig 22 orvosa volt a városnak, s köztük mindvégig szép számmal akadtak zsidók. A 20. században már jelentős számú ügyvéd is gyarapította a tekintélyes zsidó értelmiség köreit. A tarjáni zsidóknak csekély része, ám esetenként nem kis eredménnyel gazdálkodással, termőfölddel is foglalkozott. A 19. és 20. század fordulóján hat nagybirtok alakult ki az egykori földesúri család, a Jankovichok uradalma helyén: Szilárdy Ödöné, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságé, a Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságé, Luby Gézáé, valamint Klein Jakabé és Hoffmann Móré. A két zsidó nagybirtokos közül Klein Jakabnak 539 katasztrális holdnyi (1 katasztrális hold = 5755 m2) földje volt, rajta tizenkét cseléddel és hatszáz juhval, Hoffmann Mór pedig 504 holdas földjén 240 juhot tartott és tizennégy cselédet foglalkoztatott. A két világháború között nagyobb földje kilenc testületnek, illetve személynek volt, köztük a zsidó Kretsch Lajosnak, aki a húszas években - birtokostársaihoz hasonlóan - számos parcellát ajánlott fel földjéből a lakásgondokkal küszködő acélgyári munkások részére. A zsidók leleményességének, méltán híres üzleti érzékének köszönhető, hogy az idővel várossá cseperedő község szürke hétköznapjai oly sok új színnel, addig ismeretlen, mo305
