Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
dern létesítménnyel gazdagodtak. Nem csupán a szállodákra, különleges kereskedésekre vagy az áruházra gondolhatunk, hanem olyan újdonságokra is, mint például a helyi sajtó megjelenése. Városunk első lapja, amely a Salgó-Tarján nevet kapta, 1882-ben jelent meg Friedler Ármin kiadásában. A Friedler-nyomdában készültek a 20. század elejének sajtótermékei is: 1902-től a Salgótarjáni Lapok, amelynek első főszerkesztője dr. Jungmann Rezső volt, vagy például 1905-től Rosenberg Miksa szerkesztésében a Salgótarjáni Hírlap. Az 1908-ban harmadszorra beinduló Salgótarján és Vidéke Cziegler Jakab felelős szerkesztő irányításával látta el igen fontos feladatát: a nagyközség lakóinak tájékoztatását, informálását. Valódi különlegességnek számított a Polacsek Vilmos szerkesztésében és kiadásában havi rendszerességgel megjelenő salgótarjáni divatlap, a két világháború között pedig még a „Miskolc, Balassagyarmat, Salgótarján és vidéke vallásos jellegű hetilapja", a Szombati Értesítő is gazdagította a zsidó sajtópalettát. A kulturális és sportélet felvirágoztatásában ugyancsak elévülhetetlen érdekemet szereztek városunk zsidó szülöttei. Ott lévén a település leggazdagabb polgárai között, a törvények értelmében a zsidók helyet kaptak a salgótarjáni képviselő-testületben is (ritkábban nem vagyonuk révén, hanem választás útján kerültek be abba). Komolyabb politikai tevékenységet azonban csak a 19. század legvégétől fejtettek ki. 1898 márciusában például a királyi járásbírósági székhely Fülekről Salgótarjánba helyezését kérelmezték. Indítványuk nagyszerűen mutatja azt a szándékukat, ahhoz fűződő természetes érdeküket, hogy lakóhelyük minden tekintetben egyre fejlődjön. A Salgótarján várossá nyilvánításért folyó szorgos munkában is szép számmal és sikerrel vettek részt. Külön kiemelendő közülük az a dr. Pollatsek Ármin, akit az új306 donsült város első főügyészévé választottak 1922 januárjában. Ezekben az években, a 20. század elejétől kezdve az emberek köztudatában a zsidóság bizonyos fokig már összefonódott a szociáldemokráciával, a szociáldemokrata párttal. Salgótarján nem különbözött ebben a többi várostól, sőt Nyugat- és Közép-Európa más országaitól sem. A párt 1904-ben alakult salgótarjáni szervezetében számos zsidó származású tagot találhatunk. Az 1918. november 3-án megalakult Salgótarjáni Nemzeti Tanácsban is jelen voltak: Mikovnyi Jenő elnök helyettese az imént már említett Pollatsek Ármin ügyvéd, a testület jegyzője pedig Gádor Ferenc volt. Amikor 1919 első napjaiban a munkások és a bányászok vették át a hatalmat a forrongó városban, a kommunista tüntetések nem egyszerűen a szociáldemokraták ellen irányultak (képviselőiket szóhoz jutni sem engedték), hanem zsidóellenes töltést is kaptak. A két világháború között a szociáldemokrácia visszaszorult a helyi politikai életben, s így aztán háttérbe kerültek a zsidó származású szociáldemokraták is. Hiába alakult Salgótarjánban titkárságuk Deutscher Károly vezetésével, a képviselő-testületi választásokon súlyos vereségeket szenvedtek, 1932-ben pedig inkább vissza is léptek. Salgótarjánban a helyi szociáldemokrata szervezet létrejöttével közel egy időben, ám nem feltétlenül azzal összefüggésben történtek az első komolyabb összezördülések egy ekkor még nem túl nagy, bár erős hangú zsidógyűlölő réteg „jóvoltából". 1905 telén egy függetlenségi párti megmozdulás csapott át antiszemita jellegű rombolásba. Az első világháború utáni idők rossz légköre pedig már nemcsak Salgótarjánt jellemezte, hanem a környező falvakat is. 1918 novemberében a baglyasaljai zsidókat támadta meg a lerészegedett, fosztogató munkástömeg. 1919 első napjaiban aztán, amikor a bá
