Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
1 hitközségnek szükségesek. A salgó-tarjáni ortodox izraelita hitközség anyagi tehetségéhez képest tart fenn: a) Synagogát; (rituális berendezéssel), b) Iskolát; c) Kóser mészárszéket; d) Mikváh-t; (rituális fürdő), e) Rabbit; f) Jegyzőt; g) Kántort, metszőket és szolgákat." A hitközségi elnök és az elöljáróság tagjai mellett, akik szolgálatukért nem kaptak javadalmazást, fizetett „alkalmazottak" is tevékenykedtek. Salgótarjánban 1874-től egészen 1931-ig Deutsch Mózes volt a zsidóság vallási vezetője. Halála után már csak helyettes rabbit választottak a verpeléti Deutsch Jenő személyében, aki ráadásul hivatalosan csak 1936- tól, évekig tartó pereskedés után láthatta el fontos feladatát. Krausz Jenő és Miklós 1926 végén határozta el egy emeletes ház felépítését a Pécskó utSalgótarján látképe az 1910-es években. cában (nagyjából a mai uszoda fölötti területen), melynek földszinti része Salgótarján mikvéjének is helyet adott. Az épület azonban sajnos éppen útjában állt a Pécskó-patak tervezett szabályozási munkálatainak, ezért a hitközség - megelőzendő a kisajátítását - 1930- ban eladta azt a városnak. Cserébe csak annyit kértek, hogy az új rituális fürdő várható elkészültéig, 1932 nyaráig hadd használhassák még a „régit". Az új mikve a Pécskó úti harmadik toronyház és a Bolyai Gimnázium környékén állt. Lebontását 1962-ben határozta el a város vezetősége, s a terv a toronyházak építésének kezdetekor, 1964-ben meg is valósult. A zsidó közösség legfontosabb, legnagyobb becsben tartott épülete azonban a zsidó templom, a zsinagóga volt. Kisebb imaházak, esetleg magánlakásokban kialakított imatermek már korábban is létezhettek Salgótarjánban. A régi imaház például, mely később a vágódénak adta át helyét, a korabeli posta épülete mellett állt. 1901 augusztusában, a kaszinó helyén tették le az új, mór stílusban épült zsinagóga alapkövét, s alig több mint egy év elteltével már a templomszentelésről tájékoztatta a nagyközség lakóit a helyi sajtó. A zsinagóga felépítése nem csupán vallási jelentőséggel bírt: a gyönyörű épület „szimbolikus ereje" segíthette a zsidóságot a többi felekezet, a tarjáni társadalom más csoportjai közé is beilleszkedni. A zsidó gyerekek számára különösen fontos volt a tanulás, hisz ezt írták elő számukra a vallási törvények, és később zömmel kereskedelemmel, vendéglátással foglalkozván egyébként is létfontosságú volt számukra az általános ismeretek alapos elsajátítása. Salgótarján kezdetben egyetlen, római katolikus elemi iskolája (ekkortájt napjainkkal ellentétben elsősorban felekezeti vagy társulati iskolák léteztek!) azonban mind kevésbé tudta ellátni feladatát, az egyre csak gyarapodó számú kisgyermek tanítását, nevelését. A zsidó hitfelekezet ezért 1871-ben egy tanteremmel és egy tanítóval létrehozta az úgynevezett Laskovics-féle magánintézetet, amely azonban a törvény előírásainak sem tudott mindenben megfelelni, s csak „zugiskolának" tekintették. 1876-ban a megyei tanfelügyelő szerint a salgótarjáni „Mózes vallású tankötelesek kivételes állapotban vannak, mert ezek úgynevezett magánoktatásban részesülnek, mely százszor rosszabb". Pár évvel később is 66 zsidó tanköteles gyerekből 29 tanult a Laskovics-féle magánintézetben, ötöt a bányatársulati iskola fogadott be, hármat magántanár okított, a többi viszont egyáltalán nem járt iskolába. „A Salgó Tarjáni izraelita számos 301
