Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
Rimóc A 19. és a 20. század fordulóján a rimóci zsidók száma meghaladta a húsz főt, 1941-ben azonban már csak négyet írtak össze. A község életében a két világháború között meghatározó volt a Gross-féle, több mint 1000 kh-as birtok. Tulajdonosa, Gross Jenő, Szécsényben élt. A Lówinger család rimóci illetősége bizonytalan. A családfő, Lówinger Lajos halálát Szécsényben anyakönyvezték, 6 és hozzátartozói az ottani emlékművön szerepelnek. Mégis rimócinak tüntetjük fel őket névsorunkban, mert a család halálát 1955-ben dokumentáló Strasser Ignác a YVI adatlapján egyértelműen Rimócot jelölte meg a család állandó lakhelyeként. (Valószínű, hogy a háborús évek szorításában a család a közeli nagyközségbe költözött, ahol talán ingatlannal is bírtak. A szécsényi jegyző 1945-ben Lówinger Ilonát a Szécsényból deportáltak között tüntette fel, egy családtaggal.) A család tagjának tartjuk Lówinger Idát, Samut és Samunét, akiknek nevét csupán a szécsényi emlékmű őrizte meg. Lówinger Ida, Lóvinger Ilona, Lówinger Samu, Lówinger Samuné, Lówinger Erzsébet, Lówinger Lajos/Strasser Júlia, Lówinger Lajosné *Strasser Julianna Forrás: Vallási adatok 40.; 1941. népsz.; NML XXI. 19/a. 8. 2014/1945. Rimócon élt „Lówinger Lajos vegyeskereskedő és kocsmáros 1877-ben született Rimócon. Iskolái elvégzése után a kereskedői pályára lépett, majd Budapesten 13 éven át fejlesztette szakismereteit. A világháborúban a 25. honvéd gyalogezred kötelékében az olasz fronton teljesített szolgálatot. A Károly-csapatkereszt tulajdonosa. 1905 óta önálló kereskedő Rimócon. Felesége: Strasser Júlia. Gyermekei: László, Sándor, Imre, Erzsébet és Ilona." Romhány A községben már a 18. században is éltek zsidók, 1784-85-ben például egy hattagú család. Mocsáry a 19. század elején nem említett itt zsidókat, Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótára viszont kilenc fő jelenlétét mutatta ki. Az 1880-as évekre számuk közel hatvanra nőtt, azonban az 1910-es évektől kezdve itt is megindult a családok elvándorlása, így az 1941. évi népszámlálás csupán kilenc izraelitát és két megkeresztelt zsidót talált a község 2196 lakosa között. Termán Sándor romhányi lakos közlése szerint a világháború előtt és annak idején a faluban éltek: Schweitzer és „Nikexburger" (talán Nikolszburger) kereskedó-kocsmáro- sok, Schweitzer hentes és sakter, Weisz Zsig- mond kereskedő, Gellért Oszkár kereskedő, Hochfelder kereskedő, Nógrádi Dávid fatelepes, valamint családtagjaik. Ladányi Miksa monográfiája a következő személyek rövid életrajzát ismerteti: Ádler Imre vegyeskereskedő Mezőkövesden, 1904-ben született. 1919-ben szabadult fel, de csak 1932-ben önállósította magát. Üzletében fűszer-, vas- és rófösáru volt kapható. Neje Pick Ilona. (A Pick család tagjai Pásztorra magyarosítottak.) Neumann Herman gyárigazgató Nider- bilauban, 1885-ben született, elvégezte a bun- zlaui kerámiai szakiskolát, a háború kitöréséig a Blumenfeld-féle kályhagyárban dolgozott, majd saját üzemet alapított, amelyet 1922-ben Keramit AG néven részvénytársasággá alakított. 1925-ben Drezdában helyezett üzembe egy kályha-, falburkoló és kerámiagyárat, majd Berlinben épületkerámiai beren297
