Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
községből 1941-ben az 1924 főből húsz izraelitát és két olyan keresztényt írtak össze, akik a zsidótörvények hatálya alatt álltak. A háború előtt Róth Györgynek volt Rétságon nagyobb birtoka. Az áldozatok között Adler Izidornak kereskedése volt a községben, Glaser Miklós és Lenkey Sándor pedig ügyvédek voltak. Utóbbi írással is foglalkozott, 1917-ben 100 aranyat nyert a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatán, „Magvetők" című verses drámájával. Baloldali gondolkodású ember hírében állt, 1919-ben tagja volt a járási direktóriumnak. Működéséért a kommün bukása után felelősségre akarták vonni, de végül bűn- cselekmény hiányára hivatkozva szabadlábra helyezték. A történet különössége, hogy érdekében az a Baross József lépett fel, aki azelőtt rétsági, 1919 őszén már Balassagyarmat járási főszolgabíró volt, s aki 1944-ben főispánként a nógrádi zsidóság gettóba kényszerítésében és deportálásában vett részt. Lenkey Sándor neve a diósjenői mártíremlékművön és a rétsági világháborús emléktáblán is szerepel, míg feleségét csak az utóbbi tüntette fel az áldozatok között. Ádlerék mellett Rosenfeld Józsefnek is vegyeskereskedése volt a járási székhelyen, Fehér Fisser György pedig magántisztviselőként szolgált. Szülőházán ma tábla örökíti meg emlékét. Glaser Józsefné férje a rétsági járásbíróság bírája és az iskolaszék tagja volt, jelentős szerepet játszott a község életében. Egyik gyermekük, Lajos, aki Rétságon született 1903. március 30-án, jeles művelőjévé vált a történeti földrajznak. Olyan kiváló tudósok tanítványa volt, mint Cholnoky Jenő és Teleki Pál, utóbbi tanársegédének is választotta. Szakterületén több fontos munkát tett közzé, 6 készítette például a Hóman-Szekfű-féle Magyar történet térképeit. 1944-ben munka- szolgálatra kellett bevonulnia, a bori kényszermunkatáborba került. Az utolsó életjel a 296 Bácskában található kis Duna-parti településről, az Apatintól délre található Gombosról érkezett tőle. A rétsági jegyző 1945 végi jelentése a következő családfők előző évi deportálásáról tett jelentést: Róth György négy, dr. Fehér József három, Rosenfeld Márton négy, dr. Glaser Józsefné két, Adler Izidor két családtagjával került elhurcolásra, míg dr. Révész József és dr. Lenkey Sándor családtag nélkül. Ez összesen 21 fő. Jelenleg az alábbi áldozatok nevét ismerjük Rétságról: Adler Izidor/Bossa Zelma, Adler Izidorné *Bossa Zelma, Fehér Fisser György, Fehér József, dr., Fehér Józsefné, dr., Fehér Sándor, Fehér Vera, Glaser Berta, Glaser Józsefné *Keszegi Karolin, Glaser Miklós, dr., Lenkey Sándor, dr., Lenkey Sándor, dr., Rosenfeld Bernátné *Spitzer Teréz, Rosen- feld István, Rósenfeld József, Rósenfeld Mártonné *Raab Lili, Róth György/Schön- feld Mária, Róth Györgyné *Schönfeld Mária, Wetszner Endréné, dr. *Fisser Katalin Forrás: Vallási adatok 6.; 1941. népsz.; Végh József: Rétság. Nógrád megye települései 11. Mikszáth Kiadó, [Horpács-Rétság], 2000. 108-109.; Markó László (főszerk.): Új Magyar Életrajzi Lexikon. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001.1019.; Végh József: Adatok a holocaust rétsági történetéhez. Kézirat, 2004., NML XXI. 14. 2. 933/1945. Rétságon élt „Róth György uradalmi bérlő Nagymegyeren, 1909-ben született. Budapesten tett érettségit. Atyjától vette át 1930-ban a 260 holdas bérletet, amelyen állattenyésztést is folytat. A kommün alatt atyja nagy mentőmunkálatokat végzett a vármegye érdekében."
