Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
voltak biztosítva. Az orvosnak nem mindenki tudott fizetni. Ha ellenszolgáltatás nélkül kezelte is a beteget, a gyógyszert kiváltani már nem tudták. Gyakran szánalmas kép fogadta az orvost, amikor a családokhoz betért. Az uradalmi cselédek előnyösebb helyzetben voltak. Az orvos sokszor került összeütközésbe a grófi uradalom intézőjével, Stangl Istvánnal, aki sokallta a felírt gyógyszert. A recepteket neki kellett láttamoztatnia, hogy a beteg a patikában megkaphassa a gyógyszerét. Volt rá eset, hogy a receptet, melyre a beteg gyermek részére kétféle gyógyszer volt felírva, kettétépte, s csak az egyik felét adta oda az anyának, mondván: az is elég neki." Lőwy doktort és feleségét 1943-ban, a zsidótörvények miatt távolították el állásukból. Ennek ellenére a községben maradtak. Miként Czilczer György könyvünkben is közölt visz- szaemlékezése megőrizte, amikor a gettóba kellett vonulnia, „dr. Lówy Adolf mohorai körorvos úgy érkezett be, hogy mindenki hozott be falujából egy-egy bútordarabot külön szekéren, így akartak rajta segíteni." Polacsek Emil családja: felesége és Zsuzsi lánya. Róluk nincs egyéb adatunk. Az 1945-ös jegyzői jelentés is megfeledkezik deportálásukról. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a család Balassagyarmaton is rendelkezhetett házzal, talán odatartozónak tekintették őket. A YVI emléklapjai azonban egyértelműen mutatják itteni illetőségüket: A feleség testvére, Magdalena Berger, 1979-ben és 1999-ben ismételten adatlapot töltött ki a család mindhárom tagjáról a YVI számára (utóbbihoz a fényképeiket is mellékelte). Ő a családot egyértelműen mohorainak tartotta. Az egyik lapon Polacsek Emil földbirtokosként szerepel. Özv. Schwartz Józsefné és lányai: Éva és Ágnes. (Jeli Ferenc - szerintünk tévesen - a lányok apjaként Schwartz Gábort jelöli meg.) A család az 1930-as évek elején kerülhetett Mohorára. Az 1927-ben épült Udvarnoky-féle kastélyt bérelték, amely ak282 kor balassagyarmati zsidó családok tulajdonában volt. A család berceli eredetű lehetett, erre vall részben az, hogy Éva lányuk 1927. december 24-én ott született, másrészt az 1935-ös birtokos kataszter szerint (ekkor még?) nem Schwartzék bérelték Klein Dávidnétól - Klein Dávid balassagyarmati kocsmáros és kereskedő volt - a 200 kh-at meghaladó birtokot, hanem Schwartz feleségének, Fischmann Ilonának a testvére, a Bercelen lakó Ernő. Schwartz József 1941-ben elhunyt, ezután deportálásukig özvegye vezette a gazdaságot. A holocaust tíz mohorai áldozatának neve: Deutsch Dávidné *Kohn Júlia, Deutsch Vera, Lőwy Adolf, dr./Erdélyi Sarolta, Lőwy Adolfné, dr. *Erdély Sarolta, dr., Polacsek Emil/Váradi Lili, Polacsek Emilné *Váradi Lili, Polacsek Zsuzsanna, Schwartz Ágnes, Schwartz Éva, Schwartz Józsefné *Fisch- mann Ilona Forrás: 1941. népsz.; XXI. 11. 4. d. 449/1945.; Jeli Ferenc: Mohom története 1970-ig. Mohora, 1994.145-146., 154-155., 161.; Czilczer György visszaemlékezése a vészkorszakra. Mohorán élt „Dr. Lőwy Adolf körorvos 1893-ban, Debercsényben született. A középiskoláit Balassagyarmaton, az egyetemet pedig a fővárosban végezte, és 1918-ban kapta meg diplomáját. A budakeszi tüdőszanatóriumban kezdte működését, majd pedig Romhány körorvosa lett. 1920-ban választották meg Mohorán körorvossá. Községi képviselő. A világháborúban 28 hónapig a szerb és az orosz frontokon volt mint egészségügyi hadnagy. A 'Signum Laudis" kardokkal, arany érdemkereszt kardokkal nagy ezüst vitézségi érem és Károly-csapatkereszt tulajdonosa. Neje: dr. Erdélyi Sára orvosnő."
