Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
Nagycsalomja Nagycsalomján az 1941. évi népszámlálás nyolc zsidót írt össze. A község lakossága ekkor 781 fó volt. Nem tudjuk, mikor távozott a községből Fernbach Hugó, aki 1900-ban itt született, és Franciaországból deportálták Auschwitzba 1942-ben. Mindhárom ismertté vált áldozat anyakönyvezve lett. Túlélő rokonaik 1949. május 28-án jelentek meg a nagykürtösi bíróság előtt, ahol átvették a holttányilvánítási határozatokat. Kalmár Dávid - egykori kocsmáros - neve mellé vejét, Rauchwerger Sándort írták be kérelmezőként. Feleségének holttá nyilvánítását - hivatalosan - Petian Batia kérte, aki akkor Nice-ban élt, míg a Kalmár Dávidnéra vonatkozó beadványt Petian Pnina szignálta. Az emlékek továbbélését példázza, hogy Batia és Pnina 1992 áprilisában újraélte a múltat. Előbbi tucatnyi rokonára vonatkozóan töltötte ki az adatlapot, többségük esetében már csak Szlovákiát megadva az áldozatok egykori lakóhelyeként. Közöttük volt - mint egykor - Rauchwerger Sándorné is. Pnina azokat a neveket adta le, amelyek anyakönyvezéséről 1949-ben is gondoskodott. A három ismert nagycsalomjai áldozat neve: Kalmár Dávid, Rauchwerger Sándorné *Kalmár Irén, Kalmár Dávidné *Schweitzer Malvin Forrás: 1941. népsz.; YVI Advanced Search: Petian Batia és Petian Pnina. Nagylóc A falu 2305 lakosa közül 1941-ben mindössze kettő izraelita volt. A községi jegyző jelentése 1945-ben Gömöri Henrik és két családtagja deportálásáról tudósított, de az iratból kiderül az is, hogy a családfő 1945 végén már visszatért a községbe. Az ismert áldozat neve: Gömöri Henrikné *Fischer Sarolta Forrás: 1941. népsz.; NML XXI. 19/a. 8. 2014/1945. sz. Nagyoroszi Nagyorosziban 1833-ban alapították meg a hitközséget az itt letelepedett kereskedők. Első rabbijuk Ungár Akiba volt, aki rövid, de eredményes tevékenysége után Szügyben hunyt el. Az ortodoxia útját követő hitközség első elöljárói Hoffmann Dávid földbirtokos, Gráber Nándor végrehajtó, Kalmár Ármin orvos és Kiszner Mór kereskedő voltak. A kis hitközség, szegénysége miatt nem építhetett magának templomot, így az istentiszteleteket magánházakban kényszerültek megtartani. Az izraelita elemi magániskola 1887-ben alapíttatott, a benne folyó tanítás nyelve mindvégig a magyar volt. 1900-ban Lówy Ignác bírta ez egy tantermes iskolát, s egyben tanította is a kisdiákokat. A feljegyzések szerint az iskola felszerelése „megfelelő", tanulóinak létszáma az év átlagában kilenc fő volt. Ez csak a tanköteles zsidó gyermekek kisebbik részét tette ki, hiszen ekkor a 294 tankötelesből húszán voltak izraelita hiten. A község lakossága 1900-ban 1854 fő, a zsidók lélekszáma 86 volt. A 20. század elején a hitközség tagjai közül Wiener Mór és Csillag Soma saját, Róth Vilmos pedig bérelt birtokon gazdálkodott. A hitközség anyakönyvi kerületéhez tartoztak még az alábbi települések: Agárd, Alsó- és Felsópetény, Alsó- és Felsősáp, Bánk, Bor- sosberény, Deberes, Diósjenó, Érsekvadkert, Keszeg, Kétbodony, Kisecset, Kösd, Legénd, Nógrád, Nógrádveróce, Nőtincs, Репс, Pusz283
