Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Adattár. A Nógrád megyei zsidó közösségekről és a holocaust áldozatairól
Mátraverebély Mátraverebélyen 1941-ben 1579 fő élt, közöttük mindössze egyetlen izraelita. A községi jegyző 1945-ben özv. Bauer Mártonné deportálását jelentette a járási főjegyzőnek. A község mai jegyzője, Szabó János úr, hozzánk megküldött levelében idős verebélyiek emlékeit foglalta össze: „Az Urmer család és Kohn Fülöp családja még a holocaust előtt elköltözött a községből". (A Kohn család törzsökös volt a faluban. Kohn Fülöp 1858-ban már itt született, és iskolába is Verebélyen járt. Fiatalon gazdálkodni kezdett, majd 1885-től fakereskedőként és szikvízgyárosként dolgozott. Két gyermeke volt, akik - Szabó úr közlése szerint - valószínűleg az Egyesült Államokba vándoroltak.) „A holocaust - folytatódik a jegyző levele - az itt kocsmával rendelkező, leszármazott nélküli... 'tejesasszonyt', Himler Katót érte Mátraverebélyen." A levéltári forrás és a helyi emlékezet adja ki az egyetlen verebélyi áldozat teljes nevét: Bauer Mártonné, özv. *Himler Katalin Forrás: 1941. népsz.; NML XXI. 15. 1. d. 2890/1945.; adatközlő: Szabó János községi jegyző. Mátraverebélyen élt „Özv. Bauer Mártonné korcsmáros. Férje a világháborúban az orosz fronton hősi halált halt. 1925 óta önálló kocsmáros Mátraverebélyen." Mohora Az 1273 fős Mohorán az 1941. évi népszámlálás kilenc izraelitát írt össze. 1944-ben ennél valamivel többen éltek a községben. A község jegyzője a Polacsek, Scwartz és Lówy család tagjainak deportálásáról jelentett a járási főjegyző felé 1945 végén. Adataink szerint a következő családok kerültek a balassagyarmati gettóba: Deutsch Mihály és felesége, Vera lánya, valamint édesanyja, Deutsch Dávidné. A család vegyeskereskedést vitt Mohorán. Mihály Mohorán, 1897-ben született. Édesapja mészáros mester volt, fia születésekor 36 éves. Csak a családfő élte túl a vészkorszakot, visszatérése után szatócsboltját kívánta újra megnyitni. További sorsáról nincs adatunk. Deutsch Mihályról a falu történetírója megjegyzi, hogy a náluk szolgált „Csado Károly kapcsolatban állt vele az elhurcolás után. Deutsch kérésére Gyurovics gazdától kenyeret, kolbászt, sonkát és pokrócot vitt. Csado ezt kerülő úton, titokban vitte ki. Két nemzetőr (sic!) megtudta és megfenyegette őt." Jeli Ferenc munkája szerint Deutsch Mihályt először Baglyasaljára, majd a balassagyarmati gettóból Érdre vitték mezőgazdasági munkára. „Titkon, kerülő úton Gyurovics meglátogatta Deutsch Mihályt. Az érdi kukoricásban élelmet és néhány liter rumot adott át a moho- raiaknak." Lőwy Adolf és felesége, Erdélyi Sarolta. (Róluk már szóltunk könyvünk gettósítással kapcsolatos fejezetében.) A Lőwy család mindkét tagja orvos volt, dr. Gyenes Vilmos körorvos távozása után, 1920-ban vették át a körorvosi állást. Lakásuk és rendelőjük az ún. Bittera kastélyban volt. Róluk a mohorai monográfia így ír: „Fizetésük kevés volt. Megélhetésüket segítették az uradalmak. Mint kommenciós orvosok, évi fizetés fejében tüzelőt, gabonát, hízott sertést kaptak. Ennek fejében ellátták az uradalmi alkalmazottak és cselédek gyógykezelését. A rendelő berendezésére, műszerekre, kötszerekre támogatást sehonnan sem kaptak. A maguk erejéből kellett ezeket biztosítani. A nagy orvosi kör ellenére kevés volt a beteg, kevesen 281
