Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Lágerlélet. Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései
üli a tíz évet. A hivatásos bűnözők közül került ki az egyéb lágerelőkelőség is, így pl. a kápók, schrei- berkápók. A bademeister pl. többszörös gyilkos volt. Ezek kevés kivételével mind zsarolták a häft- lingeket, ütötték-verték őket, és néhány tisztességesebb blockältes- ternek és schreibernek egész bűvészmutatványokat kellett csinálni, hogy az agyonveréstől megmentsék az embereket. A blockschreiberek mind politikai foglyok voltak, ilyeneknek tekintették a magyar zsidóságot is, egy-két kivételével nagyon népszerűek voltak a häftlingek között, sok életet mentettek meg. Rácz Pál Ungvár, Radó István Kalocsa, dr. Fellner Ferenc orvos Budapest, Fischer Sándor Szatmár, Paul Ferenc tengerésztiszt legalább ötven életet mentettek meg saját életük kockáztatásával. Egy alkalommal kórházi revízió volt, amikor is a kórházi létszám nyolc fővel nem stimmelt, erre a lágerführer parancsot adott, hogy nyolc embert ki kell végezni, így akarta a létszámot egyenesbe hozni. Dr. Hermann Hoffstädt berlini ügyvéd - aki a lágeráltester volt, és aki legalább ezer emberéletet mentett meg nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül - segítségével Rácz Pál, Fischer Sándor és én aznap éjszaka nyolc hullát csempésztünk be a kórházba, nyolc egészségesebb embert kiloptunk onnan, és a nyolc hullát a kórházparancsnokság jelentette azzal, hogy ezek kivégzettek. A halál leggyakoribb oka az volt, hogy a kórházba - ahol egyébként négyen feküdtek egy 70 cm-es ágyban, a tüdőgyulladásos és vérhasban szenvedők egymáson, és ahol eleinte nem volt más gyógyszer, mint hiperman- gán és egy barna színű kenőcs - csak azokat lehetett felvenni, akiknek legalább 39,5 fokos lázuk volt. 39,4 fokos lázzal még nem vettek fel, azoknak munkára kellett menni, és ha valaki lázas állapota következtében összeesett, 144 akkor az SS-ek mindenki előtt agyonverték mint szabotőrt. A sok kegyetlen SS között egy „Musikant" [Zenész, Muzsikus] nevű SDG volt, egy kórházi főorvos, osztrák haupt- arzt, aki nagyon segítette a block- schreibereket abban, hogy emberéleteket megmentsenek, igazi nevét sajnos nem tudom. A melki tábor állandó létszáma 7500 volt, később, 1945 februárjában 10 000-re emelkedett, és 11 hónapi fennállása alatt 13 500 halottat égettek el. Amikor április 10. táján a tábor evakuált, akkor a kórházból 2800 és néhány embert vittek még el, akik közül alig hiszem, hogy 10% életben maradhatott volna. Melkben az evakuálásnál az összes schreiberek testi motozáson estek keresztül, a pontosan vezetett halálozási és beteglistát mind el kellett égetni. A táplálkozás is egészen rapszodikus volt itt. Volt idő, amikor ízletesnek is volt mondható és nem is volt nagyon kevés, de volt azután idő, amikor egész napra egy tányér falevelet kaptunk megfőzve. A kenyér néha napi 40 deka volt, de azután lecsökkent 10 dekára - a kenyér természetesen nem gabonalisztből készült. Amikor a koszt jó volt, reggelire kis levest, ebédre levest és húst, este pedig kenyeret, mellé margarint és szalámit kaptunk. Az orvos szerint azonban a legjobb időszakban sem kaptunk annyi kalóriát, mint amennyit a nehéz munkával fogyasztottunk. Egy ízben a szökések elharapóztak, főleg oroszok szöktek meg. A szökevényeket mindig elfogták és büntetésük agyonverés volt; onnan kezdve külön idomított kutyákkal őrizték a tábort és munkahelyet. Előfordult, nem is ritkán, hogy különösen az utánpótlás érkezése előtti időben több munkás kellett, mint ahány a tábor létszáma volt. Ilyen esetekben egy-egy embernek a napi 24 órából 24 órát kellett dolgoznia, alvási idő nélkül. Ha ezt jelentették a lágerführernek, akkor mi kaptunk veFerencz Ábrahám Andor Salgótarján
