Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)

Lágerlélet. Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései

órákon belül találkozunk hozzátartozóinkkal. Ettől a pillanattól kezdve enyéimet sohasem láttam viszont. Különválasztották a férfiakat, azután a férfiak közül is a 16-60 év közötti egészségeseket - ezek közé kerültem én is a többieket pedig, valamint a betegeket azóta senki sem látta, minden valószínűség szerint ezek mind a gázkamrákba kerültek. Egyébként a krematóriumról csak hallomásból tudok, magam nem kerültem a közelébe.

Megérkezésünkkor egész kellemes impressziónk volt, fiatalemberek sétáltak, az egész dolog nem látszott veszélyesnek. A férfiak - megfigyelésem szerint - nem látszottak sem szomorúaknak, sem letörteknek.

Itt, Birkenauban, huszonöt balassagyarmatival voltam még együtt, a többiek nagyrészt erdélyiek voltak.

Eíárom nap után el is kerültem innen Maut- hausenbe, ahol szintén erdélyi és magyar zsidókkal voltam együtt. A gyarmatiak közül tizenkilencen maradtunk: Weisz Muki, Révész Márton, Engel László, dr. Pásztor Béla, Kra- usz Lipót, Kohn Jakab, két Klein, egy másik Weisz, a többiek nevére már nem tudok visszaemlékezni. Ebből a tizenkilenc emberből ketten maradtunk életben.

Június 25-én Melkbe vittek. Kétezren indultunk el, Melkben már kb. ötezer ember volt. Mintegy nyolcezer főnyi tábor volt ez, ennek 20%-a magyar zsidó, a többi orosz, olasz, lengyel, görög, hollandi és francia. Melk város szélén volt egy régi pionírkaszárnya [utászkaszárnya], ebből volt átalakítva a tábor. Eleinte fiiegerek [repülősök], később SS-ek őrizete alatt voltunk; a Melktől 10 km-re lévő hegyi városban üzemet kellett építenünk: a hegyet előbb kivájni és cementtel kibélelni, majd itt négy üzemet felépíteni. A tulajdonképpeni munkaidő 8 óra volt, 4 órába tellett a

munkahelyről való oda- és visszajutás, kb. 4 óra jutott naponta különböző fegyelmezési gyakorlatokra és appellre, 8 óra maradt alvásra, de a kötelező tisztálkodás, borotválkozás, fertőtlenítés az alvási időből lett ellopva. A munka nagyon fárasztó volt, még a legerősebb fizikumú férfi, aki pedig otthonról is szokva volt az erős fizikai munkához, különösen az egészen silány táplálkozás mellett, három hónapnál tovább nem bírta ki. így történt tehát, hogy a tizenkilenc ember közül, akikkel egyszerre érkeztem ide, és akikkel egyszerre kezdtem meg a munkát, ketten maradtunk életben. De én is csak azért tudtam megúszni, mert öt hét elteltével már nem kellett fizikai munkát végeznem. Blockschreiber lettem.

A tábor parancsnoka Julius Ludolf Obersturmführer volt, akit naponta többször láttam, de józanul egyszer sem. Saját kezűleg verte agyon a szerencsétlen embereket. Az SS- órök közül az öregebb osztrákok, hacsak tudtak, segítettek rajtunk, sajnos ez nagyon ritkán fordulhatott elő. A német SS-ek kivétel nélkül naponta vertek és agyonvertek embereket. A blockältesterek kettő kivételével mind hivatásos bűnözők voltak, így többek között volt egy Schwartz nevű bécsi kasszafúró, aki magát Európa legügyesebb kasszafúrójának tartotta. Az én blockältesterem egy Rudi Ulmann nevű falbontó betörő volt, aki azonban egyike volt a legtisztességesebb blockältestereknek, bajtársias érzés volt benne kifejlődve, saját előadása szerint tízévi fegyházra volt ítélve, és elvitték őt az SS-ek közé azzal, hogy ha a kötelező szolgálati időt letölti, akkor amnesztiát kap. Többek között Majdanekben teljesített szolgálatot, és azután visszajött hat hónapi szolgálat után, mert - mint nékem elmesélte - azokat a kegyetlenkedéseket, amelyeket parancsszóra kellett végigcsinálni ott, az ő lel- külete nem volt képes elviselni, és inkább le143